Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275
1912—13 óta nevezték. E gyár történetírói 1914-től 1922-ig stagnálónak jellemzik a gyár termelését, amelyet nagyrészt az üzem külföldi szakembereinek hazarendelése, a háború utáni helyzet stb. okozott. Brünninghaus üzemvezető visszatértével indult meg újból a termelés, amelynek megszervezése sok nehézséggel járt. 1921—22-ben alig 5—10 fő dolgozott az üzemben, nem volt megrendelés, nem volt nyersanyag. 1921-ben a termelés értéke 417 000 inflációs korona volt. (Itt kell megjegyezni, hogy a pénz romlását mutatja, hogy az üzemvezető fizetése 1921-ben a háború előtti 400 koronáról 5000 koronára emelkedett. 1914-ben 100 magyar korona még 104,28 svájci frankot ért, 1921 júliusában már csak 2,34-et, 1924-ben pedig 0,0065-öt! 38 ) 1922-től számítható a gyár újabb korszaka, amikor az üzem vezetését Perczel Béla 23 éves fia, Perczel József Mihály veszi át, aki kitűnő szervező és a műegyetem hallgatója. Ekkor indult meg a rendszeres edénygyártás. Kezdetben ez még elég primitív, de amikor 1923-ban megérkezik a húzóprés, a gyártás technológiájában jelentős előrelépés történt. Az addigi palástból hengerített és összefalcolt edénygyártást felváltotta a mélyhúzásos technológia. 1923-ban gépi meghajtású körollót és két excenterprést, továbbá fémnyomó padokat vásároltak, úgyhogy ez utóbbinak száma 3-ra emelkedett. 1925-ben mosdótálkészítéshez is szereztek be szerszámokat, Rakottyay György losonci gyárából, és ugyancsak onnan hozták az első fémnyomasztó-gépet is. Ettől kezdve az edények fülét már nem szegecselték, hanem hegesztették. Egy kézinyomdai gép vásárlásával pedig a táblagyártás technológiai körét bővítették ki. Ugyanebben az esztendőben Wenglandt német mester felépítette a negyedik (a harmadik na gy) kemencét. 1926-ban új nyomópadot vásároltak és berendezkedtek fokozatosan saját villanyenergia-termelésre. Az áramfejlesztő meghajtásához egy 24 lóerős szívógázmotort vásároltak. A technológia fejlesztésével kapcsolatosan a munkáslétszám is megnőtt. 1922 januárjában még 4 férfi és 4 nő dolgozott a gyárban, ez év októberében 16 férfi és 17 nő szerepel a bérlistán. 1925-ben 23 férfi, 14 nő, 1926-ban 32 férfi és 23 nő. Ugyancsak 1926-ban már fiókvállalatot is létesített a gyár Palesztinában. Egy Bonyhádról kivándorolt kereskedő révén a zománcgyár több megrendeléshez jutott, angol, arab és héber szövegű név- és utcatáblákat készítettek. Éppen a különböző írás miatt több tábla hibás volt és ezért sok volt a reklamáció. Ez okozta végül is azt, hogy külön üzem létesítését határozták el Jeruzsálemben, ahová Bonyhádról mentek ki rajzolók, égetők és sablonvágók. 39 Az iparág országos helyzetét vizsgálva, érdemes felfigyelnünk arra, hogy ennek a gyárnak a fejlődése már 1922. és 1924. között megkezdődött, vagyis a konszolidáció időszakában túljutott a háború utáni kezdeti nehézségeken. Az infláció kevéssé érintette Perczel ingatlanban fekvő vagyonát. A háború utáni leromlott gazdasági helyzetben a földbirtok jövedelmével egybekötött és az azzal összefüggő ipari üzem feltétlenül szerencsés párosítás. 1924 után az ország gazdasági élete mérsékelten ugyan, de fellendült. A stabilizáció után kisebb gazdasági konjunktúra volt hazánkban. De ugyanakkor, a tőkés rend stabilizációjával kapcsolatosan a monopoltőke megerősödése is megfigyelhető. A vasiparban az 1920-as évek elején nem volt kartell-egyezség, hiszen az osztrák—magyar vaskartell 1918-ra felbomlott. 1926-ban azonban már megállapodás született a nyersvastermelést illetően: a MÁVAG és a Rima•02
