Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

aránya a tulajdonképpeni iparban 41% volt, és a segédszemélyzeté 59. Az országos arány ekkor 28, illetve 72, a Dunántúlon pedig 37—63 százalék volt a megoszlás aránya. Vagyis Tolna megyében lényegesen nagyobb volt az önállók aránya, mint a Dunántúlon és az országban. 10 év múlva ez az arány Tolna megyében 49% önálló, és 51% segédszemélyzetre változott, míg Dunántúlon 42—58, országosan pedig 33—67%-ra módosult az önállók és a segédszemélyzet aránya. 10 év múltán tehát az országos tendencia is az önállók számarányának növekedését és a segédszemélyzet csökkenését mutatta. Tolna megyében ez az arány már közel egyenlő, alig van különbség az önállók és a segédszemélyzet száma között. A képet még plasztikusabbá teszi, ha a vállalatok személyzetének száma szerinti megoszlást vizsgáljuk meg 1910 és 1920 között. Adataink szerint a megyében az iparvállalatok száma egy évtized alatt 8239-ről 8216-ra csökkent, vagyis 0,3%-kal fogyott. Ugyanakkor a Dunántúlon 6,7, Magyarországon pedig 13,4%-kal növekedett az iparvállalatok száma! A segédszemélyzet megoszlását és arányát figyelve 1910-ben a művezetők alkották Tolna megyében e segédszemélyzet 2,2%-át, a tanoncok pedig 23,7%-át, vagyis 90%-a a segédszemélyzetnek bérért dolgozó munkás volt, és valóban igen alacsony arányban dolgoztak tisztviselők (1,3%), illetve családtagok az üzemekben (1,6). Dunántúlon ugyanakkor 2,4% volt a művezető és 86,1% a munkás és tanonc, Magyarországon 2,3% művezető, 85% munkás, és aránylag magas (4,5%) a tisztviselők száma és aránya. — 1920-ban az arány Tolna megyében alig változott: 2,8% volt a művezető, és 62,1, illetve 26,5% a munkás és tanonc. Dunántúlon a művezetők aránya 3,3, a munkásoké 62,6, a tanoncoké 23,5%, országosan pedig 3,6% művezető, 66,1% munkás és 17,6% tanonc.

7 Mindez azt mutatja, hogy a tulajdonképpeni ipar belső tagozódásában a munkások aránya visszaesett, vagyis a bérért dolgozók közül a tanoncok, a fiatal és a kevés munkabérért vagy ingyen dolgozók számaránya nőtt meg, különösen Tolna megyében. Még egy specialitása is van megyénknek. A statisztikák szerint 1910-ben az iparvállalatok közül 62,7% volt segéd nélküli üzem (Dunántúlon 60,5 Magyarországon 59,9%), 1920-ban pedig e vállalatok aránya 69%-ra nőtt. (Dunántúlon 66,7, Magyarországon 66,9%.) A 20 főnél többet foglalkoztató iparvállalatok aránya pedig 1910-ben és 1920-ban is mindössze 0,2% Tolna megyében, amikor Dunántúlon 0,5 és 0,4, Magyarországon pedig 1, illetve 0,6% volt.

8 Mindez más oldalról támasztja alá azt a megállapításunkat, hogy megyénkben a segéd nélküli önálló kisipari műhelyek uralták a tulajdonképpeni ipar területét, és a gyáripar hátrányos helyzetben volt, illetve e hátrányos helyzete az eltelt 10 esztendő alatt még fokozódott. Milyen iparágakat érintett elsősorban a háborús pusztulás és az azt követő elszegényedés? Részleteiben vizsgálva az egyes iparágak helyzetét, meg kell állapítanunk, hogy megyénkben a vas- és fémiparban, a gép- és hajógyártásban, bőr-, sörte-, szőr- és tolliparban, az élelmezési iparban, a kovács- és lakatosiparban, a fűrészárugyártás és a malomipar területén dolgozók számát tekintve növekedés mutatható ki. (Ez különösen a fűrészárugyártásban jelentős, 288%-os!) De a többi iparágakban (kő-, föld-, agyag- és üvegipar, fa- és csontipar, fonó- és szövőipar, ruházati és papirosipar, vegyészeti, építőipar, sokszorosító- és műipar, szállodaipar és ezeken belül a téglagyártás és fazekasipar, 293