Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

A kolerabetegség kialakulásában, a kor felfogása szerint nagy szerepet tulajdonítottak a meghűlésnek. Nemcsak azért, mert egy esetleges hurutos, meghűléses betegség csökkenti a szervezet ellenállóképességét, hanem azért is, mert a kolera gyógyítására irányuló orvosi törekvések, gyakran izzasztó kúrában nyilvánultak meg. Ha ilyenkor, az izzasztás közepette, meghűlés is társult a kolerához, akkor a gyógyulási lehetőségek, mint a leírásokból kitűnik, nagyban csökkentek. Éppen ezért Havas Ignác javaslatára a hasznos háziállatoknak, főként a marháknak, a legelőre való kihajtását nem engedélyezték, az addig megszokott hajnali 3 órakor — amikor a leghűvösebb az idő és a meghűlésre a legnagyobb a valószínűség — hanem az állandó kiküldöttség rendelkezése értelmében, azokat augusztus 17-től 6 óra előtt nem volt szabad kihajtani.

174 A kolera gyógyítására irányuló törekvések Ha a betegség gyógykezelésére és megelőzésére, Tolna megyében használatos igen sok eljárást vizsgáljuk, szembetűnik, hogy azok nagyon változatosak voltak és csak csekély tapasztalaton alapultak. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a kolera kórokozója még ismeretlen volt és ezzel a fertőző betegséggel kapcsolatban — mivel első alkalommal mutatkozott Magyarországon — orvosaink tapasztalattal alig rendelkeztek. A megyénkben tett járvány védelmi intézkedésekben és a gyógyításban is az a kettősség mutatkozott, amellyel abban az időben a betegség kialakulását magyarázták. Annak ellenére, hogy Lenhossék Mihály országos főorvos intézkedéseiből az tűnik ki, hogy ő a betegség közvetlen érintkezés útján való terjedésében hitt, megtalálható volt az a nézet is, mely szerint a kolera kialakulásának az oka, a levegő minőségének megváltozásában keresendő. A gyógykezelésben használatos eljárások, drogok és tanácsok száma igen nagy és változatos volt és ezek között nem egy olyan is akadt, amelyek inkább ártottak, mint használtak a betegnek. Természetesen, a járvány teremtette helyzet igen tág teret nyitott a kuruzslóknak, akik igen sok kárt okoztak. A kolera gyógyításában mutatkozó bizonytalanságra utal Túrós János regölyi oskolamester június 18-án, a járvány Tolna megyei jelentése előtt, a központi kiküldöttséghez írt levele, mely szerint ő „bizonyos görtsös nyavalyábul, melly Regölben gyakran tapasztaltatott és a most Tisza mellett uralkodóval (Tisza melléki gyanús nyavalya) néminemiképpen hasonlónak tartathatik, többeket tyúknak vagy tsérkének melegen vett vére beadásával azon nyomban meggyógyított légyen..." Ezen gyógyítási javaslat hatásának tanulmányozására Havas Ignác főorvost és 3 megyei közéleti személyiséget küldtek ki.

175 Természetesen ezt az eljárást nem alkalmazták a járványban, de jellemző, hogy a félelmetes hírű betegség gyógyítására irányuló, bizarrnak tűnő javaslatokkal is komolyan foglalkozott az állandó kiküldöttség. A központi egészségügyi intézkedések legtöbbje Lenhossék Mihály országos főorvostól származtak. A Helytartótanács, Lenhossék irányítása alatt, az egészségügyi rendelkezések, utasítások és tájékoztatók egész sorát bocsájtotta ki, amelyeket a megyék nyomtatásban rendszeresen megkaptak. Ezeknek célja elsősorban az volt, hogy a gyakorlatban már többé-kevésbé bevált gyógyításokat a vármegyékben tudósítsa és a járvány megelőzésében és a betegség gyógyításában egységes elveket alakítson ki. Ez a gondolat vezérelte Lenhossék Mihályt a kole260