Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207
kák idején érkezett hazánkba a kolera. A betegség terjedésének meggátlását célzó vesztegzár és elzáró intézkedések amellett, hogy sok parasztot késztettek őrszolgálatra, akadályozták és meggátolták a mezőgazdaságban dolgozóknak, a házuktól távolabb eső földjeik művelését és a termékek betakarítását. Ezen intézkedések embertelen végrehajtása jogos elkeseredést váltott ki az amúgy is sokat nyomorgatott paraszttömegek körében. A felkelés kirobbantásában még az, a nép körében elterjedt hiedelem is jelentős szerepet játszott, amely szerint a járványt nem a kolera okozza, hanem azt az uralkodó osztály, mérgezés által idézi elő — nehogy a parasztság „túlszaporodjon" és kezébe kerítse a hatalmat. 125 126 . Ennek a tévhitnek az alapját az képezte, hogy egyrészt a parasztság nem értette meg annak okát, hogy miért nagyobb a halandóság a szegények körében, mint az urak között — másrészt pedig ezen ismeretlen betegség gyógyítására és megelőzésére, orvosok és kuruzslók számtalan gyógyszert és drogot ajánlottak, nem ritkán a megengedettnél nagyobb adagokban és közöttük gyakran olyant, amelynek használata egyenesen káros volt kolerabetegségben. Ezek közül az esetek közül kiemelkedik Lehotzky kassai seborvos kísérletezése, aki a betegség megelőzése céljából bizmutot adott egészséges egyéneknek túlzott adagban, így halálos kimenetelű mérgezést okozott a járványtól félő emberek és azok hozzátartozói körében. 125 126 A felkelés az 1831. év júliusában tört ki Zemplén vármegyében, az első koleramegbetegedések észlelésével egyidőben és hamarosan átterjedt a szomszédos területekre is, elsősorban Abauj, Gömör és Sáros vármegyékre. A felkelt nép a földbirtokos családokra, megyei tisztviselőkre támadt és rajtuk állt boszszút az évszázados elnyomásért. 127 Történelmünknek ez az eseménye, amely a Dózsa utáni idők legnagyobb magyarországi parasztfelkelése volt, feltétlenül antifeudális törekvéseket tükrözött. Az alig egyhónapos felkelést azonban az összevont katonaság leverte, amelyet az uralkodó osztály szigorú megtorlása követett. Amikor 1831. június 13-án az első magyarországi kolerabetegséget észlelték megyénk egészségügyének színvonala megfelelt az akkori hazai helyzetnek, talán annál jobb is volt. A megye betegei számára, a tisztifőorvost is beleszámítva, négy orvos állt rendelkezésre, akik közül kettő uradalmi orvos volt. A gyógyítás nagyobb részét, tehát a megyében elszórtan lakó orvossebész mesterek végezték, tág lehetőséget és működési teret hagyva a kuruzslók tevékenységének. A járvány gyorsan terjedt az országban és különösen a fő közlekedési utakat, folyókat követve július 3-án feltűnt Pest megyében 128 és — mint a nádor, rendkívül való postajárással érkezett leveléből kitűnik 129 — július 15-én Pesten is megjelent. A járvány nyugati és déli irányba haladva tovább, július 27-én Tolna megyében is jelentkezett, ahol az első megbetegedések Pakson jelentkeztek. A járványt megelőző intézkedések Tolna vármegyében Tolna vármegye felkészült a kolera fogadására. Az 1831. évi július 14-én, Szekszárdon tartott megyei közgyűlésen egy állandó kiküldöttség megalakítását határozták el, 130 amelynek feladata volt, hogy „a már fennálló rendszabásokat folyvást foganatban tartsa és a tárgyalt állapotot egész kiterjedésében, azok szerént Szexárdról, mintegy középpontból annál alkalmatosabban igazgassa..," 252
