Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

legszegényebbeknél is. — A kenyér, bab, lentse és más efféle ételek dugallatot, szeleket, és hasszorítást szülnek kinek kinek és így a gyulladásokat öregbbitik inkább, hogy sem enyhittsék. Ha tehát az Ország-Attyának irgalmasságához a Tekintetes Karoknak és Rendeknek Atyai kegyessége nem járulhat és mindazok a módok bé nem szereztethetnek, mellyek nélkül a legszerentsésebb orvosok sem gyógyíthatnak, a senvedő szegény világtalannyaink, kik nem tsak Földes Uraik, az Helységjeiknek, egy szóval a Köztársaságnak, hanem önmaguknak is egyedül terhére vágynak, elveszett szemük világosságát vissza nem nyerhetik, maradnak örökössen terhek és jajgató koldusok ..." A megye szembetegeinek gyógyítását — tisztifőorvosunk véleménye szerint — a fentieken kívül még azért sem tanácsos Pécsett végezni, mert 1. más megyébe vitetni őket terhes és költséges, kivált az aktuális rövid, nedves, őszi napokban, sáros utakon — 2. amit más vármegyében elköltünk, tanácsos lenne inkább a magunk megyéjében elkölteni — 3. itthon a táplálóval és gyámolóval előre alkudni lehet, de nem a „Pétsi irgalmas barátokkal". Ezeknek az érveknek a figyelembevétele alapján, Babits Mihály a szembetegek gyógyítási helyét illetően a következő javaslatot tette: „ . . .a szekszárdi ispotály a betegek számára áll és az ispotálybéli holmi eszközökkel már ellátva vagyon, tsak hogy abban 12 személnél többet tenni nem lehet egyszerre..." Pedig, mint a továbbiakban írta

s a nagyobb számú kb. 20 szembeteg befogadására a kórház alkalmas lenne, ha az ispotályhoz tartozó és 80 Ft esztendei bérért kiadott Darázsy-féle házat, melyből a bérlő az 1823. évben kiköltözött — ezen betegek elhelyezésére alkalmassá tennék. Abban az esetben, ha a vármegye elfogadta volna ekkor a tisztifőorvos javaslatát és a megye szembetegei a szekszárdi ispotályban, az ország szemorvosa által gyógyíttattak volna, Babits Mihály mindenekelőtt azt ajánlotta, hogy 1. Pápai János akkori kórházi gyámoló bízattassék meg ezen szembetegek ápolásával, aki egyszemélyben a számukra megfelelő diétás étrend biztosításáért is felelős lenne. A szemészeti betegek diétáját is pontosan leírta a tisztifőorvos. Eszerint egy személynek reggelire „ ... egy portió rántott leves, mellyben kotzkássan vagdalt, jó kisült kenyér adattassék, ebédre 1 portió nemzavaros marhahúslé, mellyben hol különbféle tészta, hol árpa, hol rizs, néha darakása főzettessék és 1 portió ollyan tzukunis egy kevés marhahússal, amellyent a gyógyító szemorvos rendelni fog, ez leginkább zöldségbül fog állni, azért tehát magát a gyám zöldségbül jól provideálja. Vatsorára pedig mindég egy portió levest szint ugy, mint délben kell adni, a tzukunishoz kenyeret is tartozzék a gyám adni..." 2. Liszka Tamás kurátor a kórházi berendezések felújításáról kellő időben gondoskodjon. „ ... Mivel az ispotálynak tsak 12 betegnek számára vágynak ágyai és ágyruhái, a többi 10 vagy 20 szemnyavalásoknak egy vagy két kotsi jó száraz, tiszta szalmát kellenék a szobák földjére jó vastagon elterittetni, jó volna ugyan minden tekintetre nézve a szolmát mindegyik személy számára inkább különös szalmazsákkal járuló egy szolma vánkosban tenni, az szalonzsákot pedig egy-egy gyékényre vetni.. ." 232