Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

könyvecske, amely a csalárdságra a legnagyobb alkalmat nyújtja, örök időre semmisittessék meg, mert azon kivül, hogy káros a lakosságra, az édes haza szégyenére is szolgál, ha azt külföldön olvassák".,

51 A XVIII. század fordulója táján élő emberek babonaságára, hiszékenységére és a kuruzslás iránti fogékonyságára jellemző a következő eset. Miklós Ferenc paksi kuruzsló el tudta hitetni, hogy ő a tündérek társáságához tartozik és ő a magyarországi tündérek Tolna megyei képviselője, helytartója. A megyében nincs sem doktor, sem borbély, sem patikus, aki többet tudna nála; átlát az emberi testen, mindenkinek látja tüdejét, szívét, máját, átlát a vízen is és meglátja a Dunában a halakat és ezeken kívül — meg tudja szüntetni az asszonyok meddőségét. Az 1792. évben a vármegye kuruzslás miatt Miklós Ferencet közigazgatási eljárás alá vonta.

52 A felvonultatott tanúk közül 7 elmondta, hogy különböző mozgásszervi megbetegedéseikből a vádlott őket meggyógyította, valamint 1 vakot, 2 süketet, 1 nyavalyatörőst ós két sebbeteget eredményesen kezelt. Ezzel szemben természetesen sók vádlója is volt. Cseh János szerint „az ámittó orvos, Miklós Ferenc, az én feleségemet a borbélok kezéből elcsalta és magához Paksra vitte, hogy ő, mint táltos az feleségem térgyiből ki fog szedni tojáshéjat, csöpőt, üvegdarabokat, mert boszorkánylüvés vagyon benne. De mondhatom, hogy meggyógyította ugyancsak örökre, mert meghalt nála." Nem kevésbé érdekes Szimotka Tamás vallomása, mely szerint „ ... igen csudálatosak voltak előttem az ő beszédjei, mig nem tapasztaltam hazugságában. Midőn elhitette a városban, hogy feleségemnek csinál gyereket a két ujjával és hazugság lett, azért a feleségem már panaszkodik, hogy 21-dik ujjával is akart gyereket csinálni és azt mondotta, hogy aki véle cselekszi, nem vétkes. Kívánom tőle vissza, amit tőlem elcsalt szépség szerint, ha pedig nem adja, törvényesen is megkeresem rajta." Az egész ügy kétségtelen legérdekesebb része az, hogy Benedek János, Szekszárd neves főjegyzője szintén a védők sorába állt és a következő kérelmet intézte Tolna vármegyéhez: „Hét esztendős Gyermekemet a köszvény öszve húzta, ugy hogy a háta is görbe, járni sem tud, ha tsak a kezével a két térdén nem tartózkodik. Meg mutattam őtet Pesten az Universitásban Tanító Stahl Chyrurgus Professor Urnák a kinek praescricptiója szerént tartoznék a gyermek naponként egy evő kanállal bizonyos Patikai Italt inni; ismét kellenék a hátán két Sebet vágatnom és abba Borbéllyal mindennap egy borsó szemet tenni, és ezt Esztendeig folytatni. Mindezekre Pesti Doctor Szombati Ur azt mondotta, hogy hosszas, még-is kétséges Cura, és minthogy ezen orvoslás gyötrelemmel is tellyes: Alázatosan instálom a Tekéntetes Vármegyét, méltóztasson ennek gyógyíttatását az ide mellékeztetett bizonyság szerént Paksi Lakos Miklós Ferentznek megengedni. Vagyok a Tekéntetes Vármegyének Alázatos Szolgája, Benedek János, Szekszárd 24. Jan. 1792." Ezek között a sorok között — ugy gondolom — nagyon jól érezhető a gyermeke szomorú sorsán végsőkig elkeseredő apa kétségbeesése, aki, mint utolsó mentsvárhoz, Miklós Ferenc kuruzslóhoz folyamodott beteg gyermekének gyógyítása miatt. Bár nem ezzel az üggyel kapcsolatos, de érdekességénél fogva okvetlen említésre méltó Fischer József gyönki seborvos esete

? aki egy „veszettségi nya228