Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

Meg kell elég fájdalmasan vallanom, ezeknek gyógyittása alkalmatosságával többet kellett minékünk orvosoknak a gyógyításnak gazdálkodásával küszködnünk, mint magával a nyavalával! Azt is sajnosán megvallom, hogy az Ispotályban kér edzők közül, esztendő állal igen sokat kéntelenítettünk minden segedelemnyújtás nélkül el botsájtani, mert a pénznek leszállítása által* az Ispotály institutumának tőkepénze igen megkisebbedett, az hátramaradott tse~ kélységnek kamattyához nem mindenkor, midőn szükségünk lett volna, s akkor is tsak nagy bajjal és többnyire törvényes utakon juthattunk a pénznek nagy szűke miatt, és ugyan azért az ájtatos adakozás igen meg tsökkent, ele ellenben a szegényeknek száma annál inkább megszaporodott és ugyan azért annál többen az Ispotálynak segítségére, kivált a téli hóldnapokban, leginkább a vándorló mesterlegények szorultak. Hogy mindazonáltal a következendő esztendőben illy sokat az Ispotálynak használásaiul minden irgalom nélkül eltiltani ne Icénszeritlessünk, e következendőket hasznosnak lenni vélném: 1. Minekutánna az Ispotályosoknak legnagyobb számát a mesterlegények tennék, óhajtásra méltó volna, ha azon városoknak hasznos példájára, mellyekben Ispotály vagyon, a megyebéli mesterembereink arra szoríttatnának, hogy mindegyik legényük hetibéribül hetenként legalább is egy krajczárl a lebetegedett legények számára lehúznának, maguk pedig a mesteremberek, hogy a beteg legényeikkel való bajoskodástul, és azoknak ne talán ragadós nyavaláiktul mentek lehessenek, hetenként legalább három krajezárokat minden kántorkor, a midőn tudni illik minden esztendőben tartani szoktak, a czéhládába bétennének. — A néha meg történni szokott bírság pénzbül is valamit a beteg legények számára az Ispotálynak adnának, mellyre a Czéhek comissáriusai jól vigyáznának, és a bevett pénzt esztendő végével a comissáriusoknak egyetértésével a Czeh mesterek az Ispotály Curátorétnak Szexárdra bé vinnék, vagy biztos emberük által béküldenék és azután a Curátortól nyert quitentia szerint arrul a Czéhnek számadozni tartoznának. Amelly Czéhez az efféle irgalmas tételtül magukat egyáltaljában kivonnák, vallyon azoknak lebetegedett legényei az Ispotálynak hasznaiul megfosztatódnának-e? 2. Az helységeknek Elöljárói a Testamentmnok tételénél, a lelkipásztorok pedig a sullyos betegjeik látogatásánál az Ispotálynak nagy hasznárul ájtatos emlittést tennének. 3. A tisztelendő plébános és Prédikátor urak minden újhoM vasárnapokon, és butsuknak alkalmatosságával az Ispotálynak számára megszerzett pörsölyt templomjukban kitetetnék, és a népet az ájtatos adakozásra prédikáló székjükből híven bizdittanák. 4. Az helységek Elöljárói minden vásárjuk alkalmatosságával az Ispotályosaink számára alamizsnát kéregetni biztos embereket pörsöllyel kiküldenének. — Minden nyomtatás, kukoricza szedéskor, bab és lentse betakarításkor, és szüret után az Ispotályosok gyámolitására alamizsnát szednének. 5. A megyebéli birtokos urak közül is némelyik hív jobbágyaikért, vagy számosabb tselédjeik közt fetrengő, és nem ritkán undorodást, s ragadó nyavalát okozó szegény beteg tselédjének élete fenntartása, és egészségének hova hama* Devalváció. 219