Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

zott 10 000 Ft-ra. A közügyek iránt különös figyelmet mutató és a császár előtt nagy tekintélynek örvendő Apponyi Antal személyes közbenjárásának volt köszönhető az, hogy a kért 10 000 Ft-ot háromévi utánjárás eredményeképpen az 1806. évben a kincstár állami kamatozó sókötvényekben Szekszárd városának ki is fizette.

38 A kifizetés tehát nem készpénzben, hanem sókötvényekben történt, és ez döntően hatott ki a kórház további sorsára, mert így a fenti összeg a kórház bővítését nem szolgálhattta — lévén a 10 000 Ft értékpapírokban — hanem csak a fenntartását segítette elő 5%-os kamatai révén. Ezért a vármegye kénytelen volt továbbra is gyűjtéseket rendezni a kórház javára. Ezen Ferenc kórház sorsának további alakulására döntően hatott ki Tolna vármegye 1806. évi december 10-én tartott közgyűlésének az a határozata, mely szerint a szekszárdi kórházba nemcsak a szekszárdi, hanem valamennyi megyebéli beteget fel kéli venni, ha azok intézeti ápolásra szorulnak. E határozat következtében a szekszárdi kórház már ekkor vármegyei kórházzá alakult át — fenntartásáról és fejlesztéséről ettől kezdve most már magának a vármegyének kellett gondoskodnia.

39 A kórház bővítését, melyet a megye vezető főorvosai is oly fontosnak tartottak, az egyre szaporodó adományok tették lehetővé az 1810. év augusztus 7-én, amikor a kórházzal szomszédos házat Darázsy Ferenctől 3500 Ft-ért megvették.

40 Ez az épület azonban — miként Babits Mihálynak az 1822. évi jelentéséből kitűnik — a gyógyítás céljait kezdetben egyáltalán nem szolgálta, mert a kedvezőtlenre forduló gazdasági helyzet miatt, azt a kórház egyenlőre bérbe adni kényszerült. Annak ellenére, hogy a szekszárdi Ferenc ispotály, alapításának első évtizedeiben igen mostoha körülmények között teljesítette feladatát, mégis működésének színvonala lényegében nem maradt el az akkori országos viszonyoktól. Ezt bizonyítja Babits Mihály tiszteletbeli tisztifőorvos is, akitől a kórházunk működéséről az első összefoglaló adatok származnak. Az 1808. és 1809. évről szóló jelentéséből az tűnik ki, hogy a felvett betegek közül 32 volt megyebéli, 20 magyarországi és 14 külföldi. Az összesen felvett 66 beteg közül meggyógyult és távozott 50

; kettő a kórházi kezelést tűrni nem akarván, az ispotályból kimaradt, egyet még az ispotályban gyógyítottak, 12 beteg pedig meghalt.

41 Babits Mihály, miután 1817. évben tisztifőorvossá nevezték ki, különös gondot fordított a szekszárdi ispotály helyzetének javítására. Korát megelőzve, a kórház helyzetének jobbítását célzó elgondolásait, javaslatait az 1822. évben készített jelentésében terjesztette elő, amit érdekességként és a kórház története szempontjából való nagy jelentőségénél fogva pontosan idézek:

42 „Tekintetes Karok és Rendek! A múlt 1822-dik katonai esztendőnek lefolyása köziben a T. Ns. Vgynek Szexárd M. Városában* helyheztetett Ferentz Ispotállyában se Religióra, se más egyébre, tsak egyedül a legnagyobb szegénységre tekintvén, 44 betegek vetettek bé, és kitelhető szorgalommal gyógyíttattak, tudni illik 34 belső és 10-en külső nyavalákkál, úgy mint: * A tekintetes nemes vármegyének Szekszárd mezővárosában. 217