Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Utószó A dolgozat politikai hitvallás azok mellett, akik életüket áldozták a társadalmi haladásért. E sorok szerzője nem azonosítja magát a pártatlan szemlélődőkkel, akik — legjobb esetben — regisztrálják az eseményeket, akik „objektivitást" hirdetnek a történelem e szomorú napjai eseményeinek vizsgálatakor. Ezekről az eseményekről nem lehet „kívülről" beszélni. Ott, ahol az emberek millióinak életéről, az emberi társadalom alkotásainak megvédéséről, a kizsákmányolás és a reakció elleni küzdelemről van szó — nem lehet semlegesség, nem lehet kívülállás. A szerzőnek egyértelmű célja volt: a még megtalálható dokumentumok, valamint a ma még élő szemtanúk visszaemlékezése alapján hitelesen megírni az események lényegét, megörökíteni a terror eseményeit az utókor számára, összeállítani a fehérterror rémtetteinek krónikáját — még akkor is, ha nem áll rendelkezésre minden adat, s emiatt a krónika nem lehet teljes. Ez a dolgozót nem lép fel azzal az igénnyel, hogy bárki is úgy tekintse mint történelem, mert csupán az adott kor történetének — bár nagyon fontos, de mégis csak — epizód eseményeiről szól. Az emberiség igazi történelme — a kizsákmányolás alóli felszabadulása — ekkor már megkezdődött. E történelmi folyamatnak fő ütközetei, a haladás erőinek győztes csatái tőlünk keletre ekkor már lezajlottak. A mi hőseink, a mi mártírjaink ehhez a nagy csatához csatlakoztak, de harcuk — a mellékhadszíntérnek bizonyult területen — átmenetileg vereséget szenvedett. Emiatt kellett életüket áldozniuk, emiatt kellett éveket, évtizedeket börtönökben sínylődniök, vagy emigrációban tölteniök. Bár harcuk 1919-ben elbukott, az ellenforradalom diadalt aratott a haladás erői felett, de a mártírok áldozata nem volt hiábavaló. Harcuk tapasztalatai az utódok harcát segítette, lelkesedésük az utódok tudatos célratörekvésében testesült meg. Nemcsak a magyaroknak, hanem az egész nemzetközi munkásmozgalomnak, a nemzetközi kommunista mozgalomnak is fontos tanulságokat szolgáltattak. A dolgozat vádirat is, olyan vádirat, amelyet megelőzött az ítélet végrehajtása. A történelem már ítélkezett a fasizmus, a magyar burzsoázia, a magyar feudálisok felett: a magyar nép kisajátította egykori kisajátítóit, visszavette a tőkésektől és a nagybirtokosoktól azt, amit ők vettek el a munkásoktól, a dolgozó parasztoktól, a dolgozó millióktól. Az ellenforradalom vérfürdőjével kezdődött a tőkés rend utolsó 25 esztendeje Magyarországon. Ennek néhány epizódját örökítette meg e dolgozat. De nem feledhetjük: vérfürdő volt a befejezés is. Hazánkat a pusztulásba, a második világháborúba sodorta. — Van-e valaki, aki pontosan tudja, mennyi életet, mennyi anyagi javat követelt, milyen erkölcsi rombolást okozott a háború? — Ki tudja, hány munkaszolgálatosnak életét oltották ki a lövészárkok mellett a háború megszállottjai? — Ki tudja, hányan fagytak meg a háború frontjain a nagy világégés idején? — Van-e valaki, aki tudja, hány embert tapostak szét a páncélosok és téptek szét a gránátok? 201