Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Bandi sem az ügyvédeknél nem járt el jó eredménnyel, mert visszautasították, Sörös is, hallani sem akart a dologról. Augusztus 11. Bandi ma is járt-kelt az ügyvédeknél, de nem fogadták el Apus védelmét ... Augusztus 18. (délelőtt) Bandi kerülve ment az ügyvédhez, aki az ügyet most rnár elfogadta. (Prühwirt ügyvéd vállalta Gyenis Antal védelmét. — A szerk.) Augusztus 18. (délután) (Bandi) ... siet Frühwirthez, aki szánakozva néz rá: „Hát szegény fiú, maga még nem tudja, hogy édesapját kivégezték, most már hiába minden ügyvédi védelem?!" A megyeszékhely valamennyi ügyvédje visszautasította a Gyenis család kérését és Dombóvárott sem vállalta senki a letartóztatott munkástanácsvezetők védelmét. Tamásiban sem akadt napokig senki, aki a bajbajutottakon segítsen. Az oly sokat hangoztatott „humanizmusról" rántja le a leplet a fentebb idézett napló. S amikor végtére is a sok utánjárás végén akadt, aki vállalkozott a feladatra — már késő volt: a bátor kommunistát, a családapát, a dombóvári forradalmi események egyik szellemi irányítóját már nem lehetett megmenteni a gyilkosok karmai közül. Gyenis Antalt és több kommunista társát a tamási vendéglő szőnyegporolójára felakasztották. A bizonyító tényeket még hosszan lehetne sorolni... Még nem szóltunk a paksi, a dunaföldvári, a simontornyai, az alsóleperdi és a többi kivégzéssel kapcsolatos szerepükről. De a fenti példák is cáfolhatatlanul bizonyítják: a Tolna megyei uralkodó körök messzemenő segítséget nyújtottak a különítményes fehérterrornak, hogy végezhessen áldozataival. Ezen a megállapításon az a körülmény sem változtat, hogy nem Bartal, Pesthy, Vendel, Éry vagy más Tolna megyei adta le a gyilkos lövéseket, fojtotta vízbe, vagy rakta a kötelet az áldozatok nyakára... — Amikor a különítményesek elvégezték a hóhérmunkát Szekszárdon, — amikor kioltották Tolnán a forradalmárok életét, — amikor a sortűz után a paksi Imsósi erdőben összeestek a mártírok, — amikor Pakson és Dunaföldvárott a villanyoszlopokon kihűltek a tetemek, — amikor Simontornyán egyetlen gödörben csaknem húsz ember földi maradványai hevertek, — amikor a Duna és a Sió hullámai a mártírok tetemét sodorták, — amikor az alsóleperdi erdőben a megcsonkított embereket megölték, — amikor megdöbbent Tamási lakossága a szőnyegporolón lógó hullák sokaságától, akkor megyeszerte megkondultak a harangok, s augusztus 24-én a vasárnapi nagymisén felcsendült a Himnusz és a Te Deum, a Téged Isten dicsérünk! A gyilkosok dicsőítették az Istent! Ennél iszonyúbb istendicséret talán csak 1514-ben a Dózsa vezette forradalom leverésekor és 1849-ben a magyar szabadságharc és polgári forradalom leverése után hangzott el magyar földön. 190