Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Küldtem neki is a kölesdi birtokára, valamint más uradalmakra is tiszti kirendeltségeket a panaszolt dolgok orvoslására." A fentiek bizonyítják, hogy a Tolna megyei uralkodó köröknek, és az őket kiszolgáló dzsentriknek igen jelentős szerepük volt az 1919^es vérfürdők előkészítésében. Az ő tevékenységük eredménye volt, hogy a megyébe érkező különítményesek összegyűjtve, egy helyen találhatták meg azokat, akik véleményük szerint veszélyesek voltak, vagy veszélyesek lehettek volna még a későbbiek során a csak néhány nappal előbb visszaszerzett hatalmukra. A hatalmat visszaszerző osztályok megyei képviselői tudtak a „nemzeti hadsereg" Duna—Tisza közi vérengzéséről. Ismerték e seregek legfontosabb terveit is. Számítottak arra, hogy Tolna megye fontos szerepet tölthet be a seregek Dunántúlra vonulásában. Bartal Aurél faddi földbirtokos — a fasizmus időszakának első Tolna megyei főispánja — 1919-ben arra áldozta minden idejét, hogy keresztülvigye tervét: Tolna megyének Bátaszék—Báta körzete hídfőállás legyen a Szegedről felvonuló seregek számára. A faddi földbirtokos által összeállított és 1937-ben megjelent családi monográfiában

5

'

1 részletesen leírta Bartal, hogy miként utazott Bécsbe, majd az ország déli részét megszálló szerb és francia katonai parancsnokságokhoz, onnan pedig Szegedre 1919. május végén, ahol azonnal felvette a kapcsolatot az ellenforradalmi központtal. Néhány nappal később, június 6-án az ellenforradalmi kormánytól már kézhez kapta a főispáni kinevezést. Nem sokkal később Pécsre utazott azzal a feladattal, hogy a Magyar Tanácsköztársaság területéről emigrált ellenforradalmi elemeket összegyűjtse és előkészítse őket a fegyveres akció közepette történő hazatérésre. Augusztus elsején Pécsett kapta meg a Szegedről érkező utasítást, hogy induljon el Tolna megyébe és töltse be a főispáni tisztséget. Bartal nem késett teljesíteni az utasítást: Pécsvárad és Bonyhád érintésével augusztus 3-án vagy 4-én érkezett meg Szekszárdra. Küldetésének eredményét később úgy összegezte, hogy sikerült a megye vezető kommunistáit „összefogatni és megérdemelt bűnhődéshez juttatni."

55 Bartal — főispánságának időszakában — nem tett mást, mint igyekezett valóra váltani politikai nézeteit, amit a már hivatkozott könyvében így fogalmazott meg: ,,Az ország jövőjének, s a nemzeti irányú újjáépítésnek egyedüli biztosítékát és lehetőségét katonai alapon álló, diktatórikus, nemzeti irányú kormányzatban láttam, aminek akkoriban rendkívül kedvező feltételei megvoltak."

36 így írt Bartal. A politikai hitvallása: fasiszta katonai diktatúra. Ezért nem tiltakozott 1919. augusztus 10-én a szekszárdi vérfürdő miatt, s ezért adott újabb engedélyt az augusztus 17-i provokációs gyűlés megtartására, amelynek eredménye az újabb kivégzés lett. Az 1919-es kivégzésekkel kapcsolatban többen szívesen hivatkoznak a már említett Pesthy Pál tiltakozó levelére,

57 mint olyanra, amely szinte megtestesíti a megye uralkodó csoportjainak humanizmusát. E levélre való ilyen jellegű hivatkozás nem igen állja ki a kritika próbáját. Ugyanis e levélnek nemcsak a szövegét kell ismerni, hanem azokat a körülményeket is, amelyek közepette azt papírra vetették. E rövid tanulmány keretében csupán három igen figyelemre méltó körülményt említhetünk meg. 1. Az egyik el nem hanyagolható szempont a levél vizsgálatakor az időpont, amikor a levelet írták. A szekszárdi börtönből nyolc nap alatt két alkalommal is embereket vihetett ki a fegyveres tiszti különítmény anélkül, hogy 188