Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

Pesthy Pál tiltakozó levele érdekes dokumentum. Jó bizonysága annak, hogy a vérfürdők megbontották az uralkodó csoportok egységét — legalábbis abban a tekintetben, miként kell a Tanácsköztársaság volt vezetőivel szemben a terrort alkalmazni. Pesthy egyetlen szóval sem mondja, hogy nem kell felelősségre vonni a forradalmárokat, csupán mosta kezeit, mondván, nem vállal felelősséget a vérengzését. Ezt ugyan megtehette, de a dolog lényegén nem változtat semmit, ti. azon, hogy a megye vezető körei — közöttük az igazságügyi emberek és Pesthy Pál személyesen is — felelősek az 1919-es eseményekért. (Pesthy Pál, mint később látni fogjuk, egyik kezdeményezője

47 volt a szekszárdi kommunisták letartóztatásának.) Ugyanis történelmi tény, hogy a megye uralkodó csoportjai nem várták tétlenül a hadsereg különítményeit. Már jóval az érkezésük előtt megtették a megfelelőnek ítélt intézkedéseket. Ezt sok tény igazolja. Kezdhetjük a bizonyítást azzal, hogy már a Tanácsköztársaság idején Szekszárdon és a megye északkeleti részén, valamint Nagyszékelyben, Tamásiban és Dombóvárott, de másutt is, milyen ellenforradalmi szervezkedésbe kezdtek a letűnt rendszer urai, s miként robbantottak ki fegyveres ellenforradalmi lázadást. (Ez az időszak nem tartozik a tanulmány időhatárai közé, ezért ezzel itt nem foglalkozunk.) A Tanácsköztársaság megdöntése után Szekszárdon, 1919. augusztus 4-én délután a restaurációra törő arisztokraták, dzsentrik és a csendőrök a klérus aktív közreműködésével letartóztatták a megyei intézőbizottság (direktórium) tagjait, bebörtönözték őket. Erről a szervezkedésről álljon itt az egyik dzsentri, Vendel István írása:

48 „Miután augusztus 4-én, hétfőn reggel a politikai foglyokat még mindig nem engedték ki, a nevezettek elmentek dr. Albers Rezső szekszárdi ügyészhez, akivel megtárgyalták a teendőket. Kijelentették, hogy a kommunisták letartóztatása végett a polgárságot a Katholikus Körbe hétfőn délután 3 órára már össze is hívták. Előadták, hogy a dologhoz Havranek János csendőrszázados segítséget ígért és kérték dr. Albers Rezső ügyvédet, hogy a nála lakó Morgenbesser József századosnak, az alispánnak és a törvényszéki elnöknek is szóljon, hogy ők is legyenek mellettük. Dr. Albers Rezső ügyvéd — miután Morgenbesser József százados kijelentette, hogy két őrmesterével együtt szintén jelen lesz a gyűlésen — üzent Forster Zoltán alispánnak, hogy fontos közlendők végett délután 1 órakor felkeresi lakásán, ahova dr. Pesthy Pál törvényszéki elnököt, Salamon Iván törvényszéki bírót és dr. Éry Márton vármegyei főjegyzőt is meghívta. Dr. Albers Rezső a jelzett időben tényleg megjelent Forster Zoltán alispánnál, akinél az előbb nevezettek már szintén ott voltak. Elmondta előttük, hogy délután 3 órára a Katholikus Körbe a szekszárdi polgárok összejönnek, hogy a kommunistákat letartóztassák és felkérte őket, hogy hivatalos hatalmukkal támogassák a mozgalmat. Délután 3 órai katolikus olvasóköri gyűlésen olyan sokan jelentek meg, hogy az utcára is jutott a tömegből. Rövid tanácskozás után a népgyűlés Havranek János csendőrszázadost városparancsnokká választotta meg és elhatározta, hogy a politikai foglyokat kiszabadítja, a megyeházán lévő direktóriumot pedig letartóztatja... 186