Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

holtra verték. Amikor Reich elesett, egy Őrmester a mellét átszúrta. Reich füle mellett is tátongó seb volt. Ezt követően Reichet az utcára húzták. Ezután ismét provokatív jelleggel tették fel a kérdést a felsor akoztatottaknak: Van-e még köztetek zsidó?! A megkínzottak nemmel válaszolták. Ekkor kiadták a parancsot: Most menjetek hátra és nézzétek meg az elvtársaitokat! Hátul egy kerthelyiségben a szőnyegporolón már akkor lógott mind a négy: Molnár, Gyenis, Vdvary, Goldschmidt, s akkor akasztották fel az ötödiket, Molecz Gézát. Mőlecz nehezen hált meg, Goldschmidt még néhányat rángatózott. Gyenis már mozdulatlan volt. Fischert utoljára verték agyon és úgy akasztották fel egy fára. * * * A tamási vérengzésnél teszünk említést a politikai foglyok megkínzásáról, annál is inkább indokolt ezt itt tárgyalni, mert a megkínoztatás a többi között éppen a halálba menet egy szakaszán történt. Már a bevezetőben idézett csendőri jelentés sem tagadja, sőt egyértelműen elismeri, hogy a fehér tiszti különítmény sok embert megbotozott/

12 A jelentés a megkínzás körülményeiről nem adott tájékoztatást. Ezért itt is csak a visszaemlékezésekre vagyunk utalva. Ezek a visszaemlékezések egységesen mondják el az eseményeket, s így nem kétséges, hogy megtörtént. A kínzás Tamási főterén volt, ahol „a kísérők megfogták a puskájukat, vagy karabélyuk csövét és puskatussal egyba-főbe verték a foglyokat. Jóformán valamennyien a földre zuhantak. Akkor szuronnyal piszkálták fel őket. Az egyik katona eközben Horváth Szabó Józsefnek a lábaszárába döfött, s ahogy kapkodott, Eigenbrót Andrásnak végighasította az orrát. Ügy látszik a legsúlyosabb ütést Reich Béla kapta, mert nem tudott felkelni és félig eszméletlenül vergődött a földön.'"® A TETT SZÍNHELYE: AZ ALSÓLEPERDI KIS ERDŐ 1919. augusztus 26-án a kora reggeli órákban Dombóvár irányából lovas kocsi érkezett Alsóleperdre, amelyen két katonatiszt ült.

44 A pusztabizalmit — Kollár Andort, a felsőleperdi bizalmit — keresték. Kovács Mátyás — az alsóleperdi pusztabizalmi — állt velük szóba. A tisztek közölték vele, maradjon otthon, mert beszélni akarnak vele. Megkérdezték, hol található a felsőleperdi bizalmi. Közölték velük, hogy Felsőleperden található az apósa házánál. A két tiszt elhajtatott a közeli Felsőleperdre. Ott megtalálták Kollár Andort. A mit sem sejtő Kollár — felszólításukra — a kocsin helyet foglalt. Ekkor a tisztek visszaindultak Alsóleperdre. Ott — az ugyancsak semmit sem sejtő — Kovácsot is maguk mellé ültették. Ez volt az utolsó eset, hogy a felsőleperdiek, illetve az alsőleperdiek életben látták a két pusztabizalmit. A kocsival Dombóvár irányába elhajtattak. Amikor a Kiserdőhöz értek, a kocsit megállították, a két bizalmit leszállították. A kocsisnak parancsba adták, hogy hajtson tovább Dombóvár irányában, s csak az útőrháznál álljon meg, ott várja be őket. A két fogoly csak ekkor kezdett rádöbbenni kilátástalan helyzetére. A pusztákra ugyanis nem jutott el a tiszti különítményesek vérengzésének a híre 182