Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

SIMONTORNYÁN SEM VOLT KEGYELEM A simontornyai vérengzés leírását kezdjük egy megtört apa — Lőwy Jakab — levelének néhány sorával, amit 1919. október 13-án az alispánhoz írt:

37 Nagyságos Alispán Ür! Folyó évi augusztus hó 11-én Prónay százados vezetésével egy katonatisztekből álló csapat Simontornyán több egyént letartóztatott, köztük — hihetőleg rosszindulatú bevádolás folytán — ártatlan fiamat, László Andor tart. árkász főhadnagyot is — fiamra nézve azt a határozatot hozták, hogy tegyek le érte félmillió koronát, akkor szabadlábra helyezik, különben kivégzik. Ily összeg nem állott rendelkezésemre, de a község lakossága segítségemre sietett és a fiam megmentése érdekében csakhamar összehordta a kívánt összeget. — A falu népének ezen állásfoglalását látva, Sahn gr. főhadnagy — mint Prónay helyettese, visszautasította a pénzt azzal, hogy fiamat magukkal viszik és hadbíróság elé állítják." A levélben ezt követően leírta, hogy fiát Lepsénybe vitték, ahonnan telefonon értesítette apját, ha Simontornya községnek lefizetik a félmillió koronát, akkor kiszabadul. Kifizették a kért összeget. Ennek ellenére csak némi összeköttetés révén került szabadlábra. Visszament Simontornyára, ott Rády százados ismét lefogatta és a szekszárdi fogházba szállíttatta. Az ügyészség — bűncselekmény hiányában — szabadlábra helyezte. Néhány nappal később, a fogházból való szabadulása után Prónay különítménye ismét elfogta, Siófokra hurcolta, onnan augusztus 30-án Som községbe hurcolták, ahol — hiába fizették érte a félmillió koronát — kivégezték. László Andor kálváriája augusztus 11-én kezdődött, akkor, amikor a Prónay-különítmény Cecéről Simontornyára érkezett és megkezdte a hajtóvadászatot a Tanácsköztársaság idején vezető szerepet, kisebb-nagyobb funkciót betöltő személyek ellen. Erről a hajtóvadászatról, a szervezett munkások és a haladó gondolkodású személyek üldözéséről, valamint a dühöngő antiszemitizmusról rendkívül jelentős dokumentum maradt fenn, amelyet a Népszava 1919. október 2-án közölt Eckert Zoltán és Hentaller Károly tollából. Az általuk írt dokumentum címe: „Jelentés a fehérterror krónikájából." Szó szerint idézzük a jelentésüket. „1919. augusztus 11-én hajnalban a szegedi tiszti terrorcsapat egy különítménye (állítólag Rónay százados parancsnoksága alatt) Simontornyára érkezett. Mindjárt reggel hozzáfogtak a szakszervezeti vezetők, vezetőségi tagok és direktóriumi tagok letartóztatásához. Délelőtt 9 óra körül bekerítették az ott lévő hajótelep műhelyét azzal a céllal, hogy a szakszervezet bizalmiját és az elnökét letartóztassák, s minthogy ezek nem voltak jelen, fenyegetőzések között a községbe visszatértek, ahol a különítmény egy másik része letartóztatásokat eszközölt. Ez alatt a grófi kastélyban az elfogott aktív századost és egy tengerész katonát, akik a Vörös Hadseregben szolgáltak, a legembertelenebb kínzásokkal vallatták. A századost, akinek Zay, vagy Zalai volt a neve, Rády százados még az előző napon fogatta el, mely alkalommal összekötözve, egy husánggal a legembertelenebbül összeverette, ezután egy kötelet adott a cellájába ezen szavakkal: »Ezen holnap lógni fogsz!« Ezen kínzásokat folytatták a szegedi tisztek délelőtt 11 óra 30 percig, akkor ezen két katonát a Sió partjára vezették és ott négy tiszt agyonlőtte. A 178