Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

K. Balog János: Vádirat helyett (A fehérterror Tolna megyében) • 161

tak végre. Az elsőre 1919. augusztus 10-én dél 12 és 1 óra között került sor. Ennek rövid története a következő: Augusztus 4-én a megyeházán letartóztatták a megyei intéző bizottság tagjait és a szekszárdi törvényszék fogházában tartották őket előzetes letartóztatásban. Augusztus 8-án — a faddi gyilkosságok elkövetése után — Szekszárdra érkezett az ellenforradalmi tiszti különítmény, amely néhány nappal előtte Gerjen és Fadd térségében lépett Dunántúl földjére. A különítményesek a DunaTisza közén már nagy gyakorlatra tettek szert a Magyar Tanácsköztársaság időszakában kisebb-nagyobb vezető tisztségeket betöltő személyek megkínzásában és kivégzésében. Szekszárdon is — már megérkezésük első napján — felkeresték a foglyokat celláikban és nagyon megkínozták őket. Ezen az estén — a szekszárdi dzsentrik jelenlétében — a tisztek gyűlést tartottak. Elhatározták, hogy Szekszárdon is — a lakosság megfélemlítésére és megfékezésére — terrorakciókat hajtanak végre. Kijelölték az időpontot is: augusztus 10-ét, amikor a letartóztatottak közül több személyt kivégeznek. Döntöttek a kivégzendő személyekről is. A vésztörvényszéknek minősíthető tiszti gyűlést követő éjszaka mulattak. Szombaton ismét bementek a fogházba és félholtra verték a foglyokat. A péntek esti tiszti gyűlés határozatának megfelelően vasárnap délelőtt a Béla téren gyűlést tartottak a nagymise után, ahol Vértessy Károly kommunistaellenes uszító beszéd után felolvasta azoknak neveit, akiket a tisztek már előre halálra ítéltek. Vértessy megkérdezte a gyűlés résztvevőit, hogy mit érdemelnek az általa felsorolt letartóztatottá^ mire néhányan a gyűlés résztvevői közül „halált" kiáltottak. Ezzel tehát szentesítették saját döntésüket. Ezt követően a kíváncsi tömeg élén a fogház elé vonultak, ahonnan a letartóztatottak egy csoportját kikísérték a vásártérre, és ott közülük több személyt felakasztottak. Az augusztus 10-i eseményekről Fent Ferenc apátplébános bejegyzése nyomán adatokat tartalmaz a szekszárdi belvárosi plébánia történetét tartalmazó História Parochiana. Idézzük: „A kommunisták ellen bukásuk után Szekszárdon is bekövetkezett a megtorlás. Az elkeseredett polgárság az egész itteni kommunista vezetőséget letartóztatta (aug. 4.) és az ügyészségi fogházba zárta. Ezek közül augusztus 10-én 8, a gimnázium alatti vásártéren a gemenczi út melletti eperfákra rengeteg sokaság jelenlétében népítélet alapján nyilvánosan felakasztatott. Dr. Fent Ferenc apátplébános háromszor szólt a jelenvoltakhoz, igyekezvén őket szándékuktól eltéríteni és szemeik elé állítván hogy mennyire helytélen az elfogottakat a bíróság elől elvonni, mely komoly mérlegeléssel hozná meg ítéletét, — és mennyire helytelen a szenvedélyekre és bosszúvágyra hallgatva népítélet alapján dönteni akkor, amikor emberek életéről és haláláról van szó."

3 Fent Ferenc nem írta meg, de más visszaemlékezésekből tudjuk, hogy a harmadszori közbelépése után őt magát is megfenyegették, ami végül is visszavonulásra kényszerítette őt. Sokkal részletesebben írja le az eseményeket dr. Gaál Dezső ügyész, aki már akkor is az igazságügy területén mint törvényszéki jegyző tevékenykedett Szekszárdon. Nem lehetett őt kommunistabarátsággal vádolni, már csak azért sem, mert a Tanácsköztársaság idején ő is az állásaikból elmozdítottak sorába 165