Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

be, akkor választották meg a megyei vezetőséget is, amelynek tagjai sorában találjuk többek között a már korábban említett dr. Dulin Jenő és Taksonyi Jánoson kívül Nagy Ferenc Lajost, Borbély Jánost, Dömötör Sándort, Gömbös Miklóst, Frei Ferencet, Barkóczi Vendelt, Matzkó Lajost, dr. Végh Bélát és Horváth Istvánt.

43 A Kisgazdapárt megalakulása nem egy helyen egyet jelentett azzal, hogy a pap, a jegyző és a tanító, néha egy-egy tehetősebb nagygazda összehívta a falu parasztságát és összeírták a jelenlévőket. Ennek megfelelően elsősorban a nagygazdák, tehetősebb parasztok és a jobboldali gondolkodású tisztviselők, értelmiségiek csatlakoztak először a Kisgazdapárthoz a megyében. Több helységben kirekesztették a pártból a demokratikus erőket, de a Kisgazdapárt tevékenységére 1945 tavaszán nem ez volt elsősorban a jellemző. Munkájuk során igyekeztek bekapcsolódni az élet megindításába, természetesen annak a ténynek a tudatában, hogy számarányukat tekintve a legnagyobb táborral rendelkeztek a megyében. Bár a tagság létszámáról szinte lehetetlenség volt megbízható képet szerezni, a gyűléseik azonban arról tanúskodnak, hogy sok ezer taggal több volt szervezeteikben, mint bármelyik működő pártéban a megyében. Jellemző példaként említenénk meg Szekszárdot, ahol egy 1945. május elején készült felmérés szerint a párt 2000 tagot számlált: amíg az MKP-nak 68, az SZDP-nek 100, az NPP-nak 60 és a PDP-nak 50 tagja volt.

44 A Független Kisgazdapárt közvetlenül a felszabadulás után a demokratikus erők együttműködését hirdette, szervezeti téren a megyében jelentősen megelőzte a többi működő pártot. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak megalakulásakor ötödik pártként a Polgári Demokrata Párt lett a tagja. A párt önálló politikai erőként csak közvetlenül a felszabadulás idején jelentkezett. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjának jegyében elsősorban a polgárságot akarta maga mögé felsorakoztatni. Ezen belül is csak a ,.haladó" polgárságot, a közép- és kispolgárság egy részét, valamint az értelmiséget kívánta a politikai életben képviselni. Ezt már a munka kezdeti megindításánál megnehezítették a párt személyi összetétele és világnézeti heterogenitása mellett olyan tényezők is, mint a pártban képviselt különböző érdekeltségű csoportok tevékenysége. „Volt a pártban egy mágnás csoport, egy bankérdekeltségű, egy papi, egy legitimista, egy szocialista polgári. Volt aki a Kisgazdapárttal aki a ókeresztény társadalommal«, aki a munkáspártokkal kívánt együttműködni" — ahogy a párt egyik vezető egyénisége jellemezte az indulás nehézségeit.

45 A párt zászlaja mögé felsorakozott az ún. középosztálynak az a része is, amely elsősorban a Kisgazdapártban — annak is polgári tagozatában — nem talált képviseletet. Szűkítette a párt toborzási körét az a tény is, hogy a polgárság legnagyobb része nemcsak az indulásnál, hanem az ország felszabadítása után is passzívan szemlélte az eseményeket, nyíltan nem akart felelősséget vállalni, így a magyar demokrácia kiépítésében és megerősítésében erejéhez mérten nem vett részt. A Polgári Demokrata Pártra jellemzőek ezek a tényezők nemcsak országos viszonylatban, hanem Tolna megye vonatkozásában is. A párt a megyében 1945 januárjában bontott zászlót, a szekszárdi pártszervezet január 6-án történt megalakításával.

46 A párt létrehozásában jelentős szerepe volt dr. Áldor György helyi ügyvédnek, aki később a párt megyei elnöke is lett. Dr. Áldor György mellett a pártban még vezető szerepet játszó személyek közül meg kell említenünk Csapó Jenő, Fleisch Károly, Szerday István, Erdős Nándor, Theiszen János, Hárs Károly, dr. Gacsályi Jenő és Lékay 14