Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

A párttagság egy része a felszabadulás után azonnal aktivizálódó régi tagokból került ki. Jelentős tényezőként szerepeltek a pártban a vasutasok. Különösen a két fontos vasúti gócpont, Dombóvár és Bátaszék községekben volt népszerű párt. Dombóváron 1945 tavaszán a 728 párttagból 600 volt vasutas, Bátaszéken ebben az időben a 180 vasutas tag alkotta a tagság háromnegyed részét. A párt befolyása a kisiparosok és kiskereskedők körében is sokkal nagyobb volt, mint a Kommunista Párté. A párt a társadalom dolgozó rétegeit illetően a megyében a parasztság körében rendelkezett a legkisebb befolyással. Megmaradt inkább városi jellegű pártnak. A taglétszám alakulásában az újjászervezés körülményein kívül szerepet játszott az is, hogy az Országos Pártvezetőség is csak később, 1945 május—júniusban fordította figyelmét a megye felé és jobban szorgalmazta a szervező munka fellendítését. A szociáldemokraták — szociális bázisuknak és hagyományaiknak megfelelően — a szakszervezetek mellett leginkább a törvényhatóságokban, képviselőtestületekben és általában a közigazgatásban fejtettek ki aktívabb tevékenységet. A két munkáspárt megyei szervezetei a felszabadulást követő hónapokban a reakció elleni közös együttműködésre törekedtek, munkájuk azonban — különösen a Volksbund-kérdésben — már kezdetben sem volt súrlódástól mentes. A Szociáldemokrata Párt szervezésénél is lassabban haladt előre a felszabadulás után a megyében a legfiatalabb baloldali pártnak, a Nemzeti Parasztpártnak a szervezkedése. A Nemzeti Parasztpárt a megyében 1945 márciusában bontott zászlót, szervezetei korábban egyáltalán nem működtek. A zömmel szegényparasztságra, valamint a törpebirtokosokra és újgazdákra támaszkodó radikális parasztpártot a megyében több helyen a kommunisták támogatásával alakították meg. Szekszárdon például a korábban a kommunista mozgalomhoz közel álló Czéh József került a párt élére.

32 Pakson a Kommunista Párt nyújtott segítséget a párt létrehozásához.

33 A szervezés nem volt könnyű feladat. Már 1945 márciusában a kisgazdapárti völgységi járási főszolgabíró örömmel jelentette a megye főispánjának, hogy a járásban a Nemzeti Parasztpárt megszűnt, „ ... mert a párt programját a járás parasztsága nem teszi magáévá".

3

'

1 A tényleges helyzet ekkor a járásban a következő volt, amiről a főszolgabíró „megfeledkezett". Erre az időre a járás fasisztaellenes demokrata erői már lényegében beléptek a Kommunista Pártba, vagy a Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt tagjai lettek. A felszabadító harcok után a népi demokratikus kibontakozásra is veszélyes volksbundisták egy részét ideiglenesen táborokba gyűjtötték. Így a legnagyobbrészt németlakta völgységi járásban a telepítések megindulásáig a Nemzeti Parasztpártnak valóban kevés tagja volt.

35 Megyei viszonylatban a tagok létszámát növelte a földreformmal összekapcsolt telepítés. Az alföldi megyékből érkezett telepesek, továbbá Bácskából a háború után erre a területre telepített székelyek döntő többsége a Nemzeti Parasztpártnak lett a tagja. Márciusban a megye 108 helysége közül mindössze csak 28-ban működött szervezete a pártnak néhány száz taggal, a telepítés megindulásával 1945 augusztusában már 40 szervezet 4987 tagot számlált.

36 A járások közül a jelentősebb szervezetek a központi és a dunaföldvári

; majd később a völgységi járásban működtek. A párt megyei szervezetének vezetőségét 1945. június elején választották meg. Tagjai lettek: Czéh József, Miszlay István, Németh Kálmán és Szabó Bertalan.

37 A párt szervezkedését a telepeseken kívül igyekezett kiszélesíteni a falusi értelmiségiek között is, amelynek eredményeként néhány helyen — főleg a 12