Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

megromlott erkölcsökben és a zsoldosok természetes eldurvulásában kereshetjük; a fő oka az volt, hogy sohasem kapták meg rendesen a zsoldjukat s pénz és kenyér nélkül állva úgy szerezték meg maguknak a szükségeseket, ahogy tudták, emellett elkeseredésükben raboltak és pusztítottak is. A hadvezetőség bűne volt ez, mert míg a hadsereg ellátását intéző tisztviselők a legszemérmetlenebbül csaltak és meggazdagodtak, addig a szegény katona éhezett, így nehéz volt a fegyelmet fenntartani. Megyénk éppen útjába esett a fel- és alávonuló katonaságnak, mert rajta vezetett át a via regia, így rendkívül sokat szenvedett: az átvonuló alakulatok ugyanis még több excessust követtek el, mint az állandóan elszállásoltak. Különösen a földvári harmincados és tiszttartó érezte ezt nagyon, de a simontornyai tiszttartó is sűrűn jelenti, hogy az átvonuló katonaság a falvaiban nagy inso-> lentiákat és excessusokat követ el.

113 1697 augusztusában királyi rendeletre tűzifát, szénát és lótakarmányt kellett volna a megyének több őrség részére szállítania. Mivel azonban az átvonuló császári és szász csapatok annyi szénát és takarmányt fogyasztottak el, hogy a lakosság a saját állatainak sem tudott élelmet adni, a megye felmentést kért alóla.

114 1699 márciusában is azzal érvelt többek között, hogy azért nem tudja megadni a kívánt búzát, mert „ascensus et descensus militum multa consumpsit".

115 Az 1696-i nagy összeírásnál is figyelembe vették ezt s kedvezményesen számították az ilyen helyeken a portákat: így pl. Ujpalánkán a gyakori átvonulások miatt 6 3/4 jobbágyot vettek egy portára, s Szekszárd is nagy kedvezményt kapott, mert „continuis quoque, cum sint in via regia, sünt obnoxii condescensionibus."

m Az átvonuló katonaságnak is meg kellett volna mindent fizetnie, amit igénybe vett, vagy pedig nyugtát kellett volna adnia, hogy velük elszámolhasson a megye; de ez természetesen nem mindig történt meg s vagy nem adtak nyugtát, vagy pedig kevesebbről állították ki, mint amennyit valóban elvettek. Ezért szerepelt az excessusok összeírására 1700 tavaszán kiküldött tisztviselők utasításában az is, hogy alaposan nézzenek utána, vajon az átvonuló német katonaság nem kapott-e azon felül is valamit a szegény néptől, mint ami a nyugtákban szerepel.

117 Az átvonuló katonaság által elkövetett excessusok között a legsúlyosabban az érintette a lakosságot, hogy forspont ürügyével elvitték az állataikat, s nem kapták őket vissza.

118 A katonaság ugyanis nem rendelkezett a szükséges fogatokkal, s így igénybe vette a lakosság állatait és szekereit.

119 Térítés ugyan járt érte, de mégis súlyos terhe volt a jobbágyságnak, mert még ha kapott is érte térítést, ami megjárt neki, akkor is a saját munkájától vonta el, gyakran a legnagyobb dologidőben, az állatait, — de azért is, mert sokféle visszaélésre nyílt vele kapcsolatban alkalom. Megpróbáltak ugyan védekezni az ellen, hogy jogtalanul vigyenek el a katonák állatokat, s az 1700. októberi közgyűlés kimondotta, hogy az illetékes tiszt cédulája nélkül senki se merjen forspontot igénybe venni, de épp ez a rendelkezés mutatja, hogy fennálló gyakori visszaéléseknek akartak gátat vetni.

120 Az átvonuló katonaságot kísérő megyei tisztviselőknek kellett a forspontokról gondoskodniuk a főbírák rendelkezései szerint. Az előfogatokat azonban csak a megye határáig vehették igénybe, onnan a szomszéd megye kötelessége volt már, neki kellett felváltania őket. A megyei tisztviselőknek 92