Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

20-ig teljesen kielégítette az ezredet, minden kötelezettségének eleget tett és kifizette az említett napig az eltartást 4 krajcárjával. Ugyanezen a közgyűlésen megkérték a főispánt, hogy mivel úgyis Budára megy, közölje az albizottsággal, hogy Kessler főhadbiztos a Starhembergezrednek a megye terhére 2840 forintot utalványozott, de ugyanakkor azt írta, hogy a két század eltartását és minden excessusát vonják le a május és június hónapokra utalványozott összegből; ezt az utalványt azonban semmisnek kell tekinteni, mert különben a megyének nem lesz miből visszatérítést kapnia.

87 12. Az adó befizetése A perceptor kezéhez jutott adóval a budai albizottság rendelkezett, amelynek, mint láttuk, külön pénztára volt.

88 Leggyakrabban azonban a megyében elszállásolt katonaságnak fizetett a megye közvetlenül a cassa bellica utalványára vagy a hadbiztosok rendeletére.

89 A bécsi miniszteri bizottság tisztán akarván látni, hogy mindegyik megye mire s mennyit fizetett be a hadi kincstárba a 4 millió adóra, s hogy kinek a rendeletére s kinek a kezéhez történtek az egyes kifizetések, az 1698 júniusában tartott ülésében azt a határozatot hozta, hogy a megyei perceptorok gondosan készítsék el a végleges elszámolást mind a katonasággal, mind a hadbiztossággal, azután mutassák be az illető kerület főpénztárának (generális perceptoratus), s az így felülvizsgált számadásokat azután mellékleteikkel együtt nyugta ellenében adják át a főpénztár igazgatójának.

90 c) A katonai elszállásolás é§ ellát᧠terhei 1. A katonaság elszállásolása A hadiadó érzékeny teherként nehezedett a lakosság vállára, de még súlyosabb volt azért, mert részben természetben, a katonaság beszállásolásával és eltartásával kellett megfizetnie. Az őszi idők beköszöntével ugyanis, amikor a hadjárat véget ért, a katonaságot téli szállásra (hyberna quarteria) vitték. Minthogy pedig kaszárnyák nem voltak, a lakosságnak kellett őket házukba befogadnia. Az eltartásukért kárpótlást kaptak ugyan, de egyfelől ez nem volt teljes ellenértéke annak, amit a jobbágy a nála lakó katonának adni köteles volt, — másfelől pedig „a terhek abszolút súlyáról, arról, hogy a szegény parasztra nézve mit jelentett az, mikor a nyakára ült a német katona s kifosztotta mindenéből, kivette kezéből az utolsó falat kenyeret is, — erró7 a számok nem beszélnek, csak a magyar földnek és népének rettenetes pusztulása."®

1 Az 1671-ben behozott ún. porció-rendszer azt jelentette, hogy megállapították, hány ember- és hány lóporcióra van szükség a hadsereg eltartására, egy orális, emberporciót 4—6, egy equilis, lóporciót pedig 3—5 forintba számítva, a szükséges összeget felosztották az egyes országok és tartományok között. 1686-ban pl. 160 000 porcióból 51%-ot kellett Magyarországnak 38