Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Bihari Ottó: Tolna megye közigazgatása 1945-49 között • 459

A B-lista tehát alaposan megrostálta a hivatali gépezetet, és most már elkerülhetetlenné vált többek között, hogy Tolna megyében is komolyan gondolkozzanak az utánpótlás megteremtéséről. Még nem kerülhetett sor a szakigazgatás nagyvonalú demokratizálására, mégis meg kellett barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy pl. irodatisztek lépjenek az elbocsátottak helyébe, akiknek nem volt illetményföldjük, és akiknek a társadalmi kapcsolataik is kedvezőbbeknek tűnnek. A B-lista folyamata azzal zárult, hogy a belügyminisztérium illetékes osztályfőnöke a főispán hivatalában a négy koalíciós párt megyei képviselőjének, a szakszervezet megbízottjának, a főispánnak és a vármegyei főjegyzőnek a részvételével megbeszélést tartott, és ezen az értekezleten határoztak a visszatartások ügyében.

40 Mindez azonban csak kisebb részben jelentett korrekciót, illetve visszalépést; a községekben és magában a megyei szervezetben a B-lista az első jelentős lépés volt a burzsoá hivatali szervezet lebontására. VIII. Térjünk most újra vissza a nemzeti bizottságok történetére — a választások után. Ebben a szakaszban világosan kettéválik a B-lista már említett küzdelmes időszaka a későbbi önkorlátozás időszakától. Amíg 1946 áprilisától júniusig a nemzeti bizottságok permanens döntési kényszer alatt állnak, utána többnyire deklarációkat fogadnak el, s ezeket is inkább országos kérdésekben. 1946. szeptember 16-án nagy szótöbbséggel a malmok államosítása mellett foglal állást a megyei nemzeti bizottság (17:6 arányban).

41 Érdekes, hogy 1946. október 5-én az Országos Nemzeti Bizottság Főtitkársága megköszöni ezt az állásfoglalást, s kéri, mas nas onló ügyben is foglaljanak állást, nyilvánítsanak véleményt;

42 szinte az ilyen általános állásfoglalások irányába tereli a megyei és más nemzeti bizottságokat. 1947 júniusában a megyei nemzeti bizottság állást foglal a dollárkölcsönnel szemben,

43 1947 júliusában a hároméves terv mellett.

44 Helytálló tehát 1946 novemberében a megyei nemzeti bizottság elnökének (Prantner Józsefnek) értékelése: ,,.. . a nemzeti bizottság már egy politikai és erkölcsi szerve a vármegyének, nem olyan széles a hatásköre, mint kezdetben volt".

45 Később ezt még élesebben fejezték ki — éppen a kommunista párt részéről; a közellátás elszámoltatásáról szóló nemzeti bizottsági ülésen a párt megyei titkára hangsúlyozta, „hogy a nemzeti bizottságokat elsősorban a gyakorlati végrehajtásra hívjuk fel, helyesebben arra, hogy a gyakorlati végrehajtásból vegyék ki részüket és a közigazgatás embereinek legyenek segítségére".

46 így váltak a nemzeti bizottságok vezető-irányító politikai szervekből kisegítő szervekké a szó nem is túlságosan pozitív értelmében. 1948 augusztusa után a megyei nemzeti bizottság nem hallat magáról, de néhány községben a bizottságok még tartanak üléseket (Tolnán november 10-én, Dunakömlődön december 3-án). Mégsem mondható, hogy az egész időszak alatt csak általános, a megyét áttételesen érdeklő kérdésekkel foglalkozott volna a megyei nemzeti bizottság. Arról, hogy a helyi gondok időnként nagyon is foglalkoztatták ezt a szervet, egy példát érdemes kiemelnünk, amelyiknek szelleme a maga korában példamutató volt. 194R végén a majosi nemzeti bizottság javasolta, hogy hivatalos 472