Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Révész T. Mihály: A közigazgatás rendezésének egyes kérdései Tolna megyében 1929-ben • 371

a gyors és pártatlan közigazgatási tevékenység szolgálatába állítása" — fejtegette az alispán.

94 E programadó szavakat Hagymássy Zoltán főjegyző csak kiegészíteni tudta felszólalásában. „Átvagyunk hatva... azon kötelességtől, hogy a vármegye minden lakosának ügyei elintézésében rendelkezésére álljunk, s működésünket a szigorú törvénytisztelet, az igazság, a méltányosság, az emberszeretet és az egyenlő mérték alkalmazása fogja irányítani",

95 Az érzelgős beszédektől hemzsegő tisztújító közgyűlés elvégezte feladatát, meghozta „ítéletét". S ez az ítélet a régi tisztikarra egyértelműen hízelgő volt. De nem is lehetett más. Az antidemokratikus törvény alapján, a helyi kormányhű igazgatási szervek sokszor megengedhetetlen beavatkozásának segítségével, a néptömegek megkérdezése nélkül megalakult törvényhatósági bizottságnak nagyon is megfeleltek azok a tisztviselők, akik eddig is készségesen és hűségesen szolgálták a megyei uralkodó körök érdekeit. A tisztújító közgyűlés nem vizsgálta azt — az egyébként nagyon is kézenfekvő szempontot, — hogy vajon az egyes megyei tisztségviselők alkalmasak voltak-e az általuk betöltött hivatalra. Számukra egy dolog volt a fontos, olyan tisztségviselőket válasszanak — most már életük végéig —, akik töretlenül és odaadóan fogják szolgálni a vármegye vagyonos osztályainak érdekeit. S erre a szerepre alkalmasabb kandidátusokat, mint azt előző tisztikar, keresve sem találhattak volna. III. Tolna megye közigazgatásának működése az 1930-ban megtartott belügyminisztériumi ellenőrzés anyagának tükrében Tanulmányunk előző fejezeteiben a közigazgatás rendezésének, a törvényhatósági bizottság, a kisgyűlés megalakításának, s a tisztikar újraválasztásának Tolna megyei folyamatát elemeztük. Az újjászervezés fázisainak, s különösen a tisztújítási eljárás megvizsgálása során számtalan olyan hivatalos jelentés került a kezünkbe, melyek a Tolna megyei igazgatási apparátus tökéletes tevékenységéről tudósítottak. Állításukat alátámasztandó, utalnunk kell Tolna vármegye közigazgatási bizottságának a magyar királyi miniszterelnökhöz küldött 1929. I. félévi jelentésében foglaltakra. E bizottság kiemelte: „Az év első felében a közigazgatás ügymenete zavartalan volt".

m Az ugyanebben az időben készült alispáni időszaki jelentés hasonló hangon írt a helyi közigazgatási tevékenységről. A dicsérő jelzőkben nem fukarkodó jelentések a helyi tisztikart ugyancsak önelégültté tehették. Az önelégültségnek magunk is megannyi jelével találkozhattunk a tisztújító közgyűlésen is. A Tolna vármegyei törvényhatósági testület újraválasztását és a tisztikar tisztségében történt megerősítését követően pedig a helyi vezetők iazt hihették, hogy most már életük végéig nyugodtan ülhetnek babéraikon. Az idilli csendet azonban egy nem várt esemény zavarta meg. A belügyminiszter 1930. május 21-én kelt határozatában értesítette Tolna vármegye törvényhatóságát az önkormányzati hatáskörben követett közigazga386