Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Szita János: Tolna vármegye költségvetési gazdálkodása a dualizmus első éveiben (1867-1870) • 319

segítette azt, hogy a megyék a központi kormányzat törvényellenes intézkedéseinek ellentmondjanak,

11 azaz az alkotmány védősáncaivá válhassanak a Habsburg elnyomás fokozódásakor. Az 1848:XVI. te. megszüntette a nemesi megyét, de új megyei szervezet megalkotására már a szabadságharc alatt nem jutott idő. A nemesi megyével együtt az önadóztatási jog is hatályon kívül került. A neoabszolutizmus idején — a többé-kevésbé teljes központosítás miatt — szó sem lehetett a megyék önadóztatásánaík visszaállításáról, majd 1867-Jben a kiegyezés után átmeneti megoldásként az országgyűlés az abszolutizmuskori adórendszert fenntartja azon nehézségek miatt, „melyek a teljesen alkotmányos kezelésre való rögtöni átmenetet lehetetlenné teszik". Egyidejűleg a) előre felhatalmazta a minisztériumot, hogy az 1867. évre kivetett adókat és az előző évi adóhátralékokat behajthassa, a begyűlt pénzeket — többek között — az ország közigazgatási kiadásaira is fordíthassa, „ ... egyszóval az ország állami jövedelmeinek beszedéséről s azok mértékéig az állam szükségeinek pontos fedezéséről saját felelőssége alatt gondoskodjék, és... a tényleg fennálló gyakorlati szabályok szerint, felelősség mellett eljárhasson". b) kötelezi az összes törvényhatóságokat és ezek tisztviselőit, személyes felelősség terhe mellett, az adók behajtásában való közreműködésre és a közjövedelmekre vonatkozó miniszteri rendeletek pontos végrehajtására, c) elhatározta a ház, hogy a törvényhozás fog intézkedni arról, hogy a megyék „a saját beligazgatási költségeik" megállapítására vonatkozó önkormányzati jogukat 1867 végétől kezdve miképp gyakorolják. A ház ezen döntését azzal indokolja, hogy 1867-re az összes közterhek már ki vannak vetve és részben már befizetések is történhettek, így a most évközben kivetendő új megyei háziadóból eredő „kétféle behajtás nehézségei végtelen bonyodalmakkal járnának, melyek utóbb is álig lennének tisztába hozhatók". Ezért meghatalmazzák a minisztériumot, hogy a folyó évben beszedett adó összegéből „minden megyének annyit adjon ki, amennyit a megye... áltál megállapítandó s a belügyminiszternek is felterjesztendő, s ez által jóváhagyandó megyei... költségvetés igényel; ezen összeget a megye... számadás terhe alatt saját tisztviselői által kezelje s a beligazgatás költségeire fordítsa". d) a szabad királyi városok 1848. előtt is gyakorolt költségvetés-megállapítási, háziadó-kivetési és -behajtási, azaz önállónak mondható gazdálkodási jogát a határozat továbbra is fenntartja, és ezek „amennyire ... a törvénykezési költségek elviselésére" képtelenek lennének, 1867. év hátralevő részére „a múlhatatlanul szükséges segélyezést az állampénztárból kapják meg".

12 Meghagyják továbbá az állami adóhivatali hálózatot; a számviteli és pénztári szolgálat rendszere, az ügykezelés és az ügyrendszer is változatlan marad.

13 így a dualizmuskori pénzügyigazgatás — akkor ez volt a legjobban kiépített és kidolgozott igazgatásunk — „alapjaiban jórészt osztrák alkotás".

14 Tehát érvényben maradtak mind a költségvetés, mind az adózás területén azok 21 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 321