Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277
a döntés jogát azzal, hogy ők jelöljék meg, milyen módon kívánják a 65 sessiót maguk között felosztani. 131 A perben az uradalom álláspontját, így fogalmazta meg: „Az uradalmi 10 sessió azon a tájon került kijelölésre, ahol a lakosok a földeket urbáriálisként! elfogadni nem akarták". 132 Itt nyilvánvaló tudatos elferdítésről van szó. Azokat a földeket nem akarták a jobbágyok súlyosabb szolgáltatások vállalása mellett elfogadni, amelyeket eddig lényegesen kedvezőbben, részben cenzualitásként használtak. A kimérés a helyszínen a legszembetűnőbb földrablást világította volna meg a jobbágyok előtt, ezért az uradalom a per során cselhez folyamodott és azt ígérte a decsieknek, ha birtokuk sor szerinti kimérését megengedik, a 65 1/2 sessiós felüli földeket, amelyek a jobbágyok állítása szerint már hosszabb ideje a dicális conscriptióban is szerepeltek, birtokukban remanentiaként meghagyja, a rétekre úgyszintén ezt ígérte és azt, hogy ezeket az árvízre tekintettel a harmadik klasszisba számítva, duplán fogja kiadni. 133 A kimérés végrehajtása már világosan feltárta a jobbágyok előtt károsodásukat. 134 Így panaszkodtak erről: „Az uradalom irt vány földjeinket elvette és azon 10 sessió neve alatt használtatnak, melyeknek a 65 2/4 jobbágyi sessió és az irtásföldek között kellett volna kikerülni... ezenkívül contributio és dézsma alatt volt zsellérföldjeink is a 65 2/4 sessióba kiosztódtak és mivel az elfoglalt irtásföldekből a 10 sessió ki nem került, az uradalom még a Dárfoka mellett levő kertjeinkből is pótolni kívánja". De az uradalom ekkor már biztos pozícióból hivatkozott a sor szerinti mérés következményeire, amely szerint az irtásföldek egy részét az elvett zsellérföldek pótlására használta fel és „a béke helyreállítására" a kimérés mielőbbi meghitelesítését kérte. 135 1833-ban újított regulációs per indult meg Decs község és az uradalom között. A jobbágypanaszok a régiek voltak, az úrbéri foldj árandóságok megkisebbítése, 136 a sor szerinti méréssel történt egyéni károsodásuk, 137 a 87 3/4 hold szabad adásvétel útján Kliegl Sándor árendástól szerzett irtásszántó, 138 és a 33 embert érintő 81 2/4 hold zsellérföld allodizálása, 139 hasznavehetetlen vízáradásos földek, irtások jobbágyi kompetenciába számítása, 140 rossz mérés, melynek következtében a házi fundusok kicsisége után járó szérűsföldjük vízáradásos kaszálókban adatott ki. A pereskedés több mint 30 évig folyt még. A deosi jobbágyok kifosztásuk felett érzett elkeseredésüket ezután már keményebb szavakba foglalták: „Fölmérést csinált azzal a céllal, hogy ami földjeinkből a kompetencián felül maradna, azt új sessióba fogja ránk kiosztani, kaszálóinkba és rétjeinkbe pedig soha háborgatni nem fog, örökösen meghagy, de most vesszük észre, megcsalt, sok lakos szántóját elvette, magának 10 sessiót... a mi atyáink által pénzen szerzett földjeinkből, irtásainkból, melyek már 60—70 esztendősök, kihasított". 141 A jogtalanság Bécsbe a királyi kancelláriához is elűzte a decsi jobbágyokat, de meg kellett elégedniök a peres út további folytatásával. 142 A vármegyéhez, a helytartótanácshoz intézett panaszos leveleikben 143 sorozatosan arról panaszkodtak, hogy az uradalmi fiskális szándékosan húzza a pert, halogatja a perbeli feleletet. 144 A kapott válaszra jellemzőként szolgáljanak a következők: „ ... az úriszék ítélete helybenhagyatott s nem adtunk igazat a jobbágyoknak, de az új rendező pert uraságtok siettessék". 145 E perben 1848-ig újabb ítélet nem született és csak az úrbériség végleges felszámolása zárta le e régóta vajúdó kérdést. 146 301
