Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

I szerint, a makkoltatás is így fog gyakoroltatni. A kontraktus megkötésének körülményeit ismét a helytartótanács megjegyzései világították meg 1769-ben, amelyben felhívta az uraság figyelmét, hogy a jobbágyközséggel megkötött szerződésnek az Urbárium 3. pontja 10. §-ával összhangban kell lennie. A szerződést csak törvényes tanúbizonyság jelenlétében lehet elkészíteni, nem úgy, ahogy ez esetben történt, előzetesen megkötötték, és a hivatalos személy csak aláírta.

103 Érdekes adatot találtunk az e szerződésben lerögzített tized és kilencedről. Az 1769. október 25-én a Tolna megyei Simontornyán tartott megyei kisgyűlés jegyzőkönyvében foglaltakból kiderül, hogy a helytartótanács 1769. április 17-én kibocsátott közleményével összhangban a decsieket mentesíteni kell a tizedadástól. Eddig a szekszárdi apátság helyei és a bátaszéki apátságé is, Bátaszék és Alsónána csak tizedet adtak az uraságnak, így az Urbárium bevezetésekor a kilenced nem lévén szokásban, inkább a természetbeni szolgáltatást választották. Ahol az uraknak „kilenced, vagy földbér helyett tizedet adtak, a földesúr választ, kilencedet akar-e, vagy pedig az eddigi szokás szerint természetben akarja-e beszedni a tizedet. Ha a kilencedet választja, akkor a jobbágyok döntenek, hogy ezt természetben vagy egyenértékben kívánják-e megadni. Ha a készpénzt választanák, akkor maradjon a tized gyakorlata. Az apátságok birtokain most bevezették a kilencedet, mert maga a jobbágy választotta a természetben való szolgáltatást, nem azért, hogy a földesúr nyereségére szolgáljon és mivel előtte nem adtak kilencedet, tehát utána se legyen, tehát ha a kilencedet természetben adják, mentesek legyenek a tizedtől".

104 Decs községre ez a rendelkezés, az eltérően alakult gyakorlat miatt, nem érvényesült. A községek regulációs perei 1778-ban, majd 1779-ben a nevek szerinti összeírás után (1773.) az uradalmi számtartó Gruber felmérette a decsi földeket. A bátaszéki uradalom ezen eljárása a birtokán levő többi falura is kiterjedt. A felmérés első, rögtön hasznosított célja az volt, hogy az uradalom számára új szerződés megkötésére szolgáltasson alapot. A felmérés természetesen a megye és a felsőbb szervek tudomása nélkül zajlott le, majd ezután a szerződéseket jogilag is törvénytelenül kötötték meg, annak ellenére, hogy 1769. után 1773 júliusában egy helytartótanácsi végzés ismét figyelmeztette a bátaszéki uradalmat, hogy az Urbárium után kötött szerződések csak a törvényes bizonyság közbejöttével, majd a helytartótanácshoz történt felterjesztéssel érvényesek. Az 1779. IV. 24-én 6 évre kötött kontraktusban

105 a következő jobbágyi szolgáltatásokat találjuk: Az urbáriális tabellába 55,5 sessiót és 48 zsellért írtak be. Ezután a robotszolgáltatás 5746 nap + 864 nap, összesen 6610 nap. Ebből nyáron az orbói, bereki és patai majorsági réteken 210 gyalognapot kaszálni és 210 napot gyűjteni kötelesek, szénabehordásra 105 nap 4 marhásszekérrel szolgált. A tizedgabonát szalmában, 4 marhával tartoznak a szérűbe behordani és ezen szolgálatuk 110 kétmarhás napszámba, gyalog 220 napszámba fog beszámíttatni. A tized és kilencedbeli gabonát és a szénát a szérűből Várdombra vagy Bátaszékre kétmarhás szekérrel hordják be, ez 111 napot tesz, gyalog 222 napot. A tizedet a borból a várdombi uraság legközelebbi pincéjébe, vagy Bátaszékre kell vinniük, erre 221 napot, gyalog ennek kétszeresét, 442 napot számí295