Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

dés megválaszolásával a földközösség felbomló szakaszában a földek újraosztása megszűnésének körülményeiről kaphatnánk teljesebb képet. Területünk vonatkozásában a peranyag földhasználatra vonatkozó adatait összegezve, utalni szeretnénk a helytartótanács 1769-ben felvett jegyzőkönyvének szavaira: „Általános szabályul állapíttassék meg, hogy ha több évre is bevezettek egy szerződést... úgy tartassanak meg, hogy az összes szerződésbeli kötelezettségek szintén ugyanazon telekállomány részeinek arányos alapján legyenek... erre a lehető legszigorúbban azért is kell törekedni, mivel ahol véget ért a szerződések határideje, szükségképp megint az urbárium szabályozásának van helye... következőleg erre az esetre is szabályozottnak kell lennie a telkek állományának".

52 1. Ez a fentebb idézett és 1764-ből származó adatunk először a szabadfoglalásból kialakult első foglalás lehetőségét vetette fel, „ ... őseink amint elfoglalták és bármilyen módon meg tudták szerezni, utódaik is úgy birtokolják, ugyanez érvényesül a rétekre vonatkozóan is". Elképzelhető, hogy a Sárközben, ahol mint Tolna megyében mindenütt, a török időket követő benépesülés után nagy faluhatárú települések alakultak ki, nagy földbőség volt és ezért a kisebb munkával többet hozó határrészeken és az írtáseredetű földeken a szabadfoglalás idővel első foglalássá alakult át. Az első foglalás fogalmához tartozik, hogy a földet először véletlenszerűen és esetlegesen birtokbavevő, nem csupán időlegesen, hanem véglegesen is megtartja magának. Az irodalom azonban ellentmondott ennek a feltételezésünknek, mert eddig még egyetlen levéltári adat sem került elő arra vonatkozóan, hogy az első foglalású kezdeményezésekből „örökbirtok" alakult volna ki,

53 így más további lehetőségeket is figyelembe kell venni. 2. Eszerint a földhasználat továbbfejlődött változatait vesszük számításba. A népesség számának növekedésével ugyanis mindinkább csökken a földekben való szabad válogatás lehetősége, így a föld használóit az elődök által már korábban igénybe vett földek akadályozzák abban, hogy foglalásukat a nekik megfelelő helyen, tetszés szerinti nagyságban terjesszék ki. Az állandó jogsérelem ilyen körülmények között csak akkor volt elkerülhető, ha a falu végrehajtotta a föld két nyomásra, dűlőkre és parcellákre való osztását, majd a pártatlan döntőbírónak tartott, sorsolással osztotta szét a földeket. A szabad foglalásról az újraosztásos földközösségbe való átmenet, attól függően korábban vagy későbben következett be, hogy a lakosság szaporodásának és ezzel párhuzamosan a föld elszűkülésének arányában, mikor vált szükségessé a szabad válogatás megszüntetése. Az ország sok helyén a spontán vándorlásos községek rögtön osztásos földközösségi formában vették használatba a földet, a betelepülő új jobbágy csoportok földigényével is számolva.

54 Ennek a változatai a kiosztott föld nagyságát tekintve, egyenlő és egyenlőtlen osztásként fordulhattak elő. Ha a természeti körülményeket és a földbőséget mint meghatározó tényezőket ismét figyelembe vesszük, ez a lehetőség is fennállhatott területünkön. A betelepülés idejében még kevés számú lakos élt itt, és csekély mennyiségű állati igaerő birtokában volt, á föld viszont bőven állt rendelkezésükre. Ilyen körülmények között a földet, mivel köztük a vagyoni differencia viszonylag csekély volt, egyenlő elosztási formában, esetleg dűlőosztályozást is kialakítva, vehették használatba. 287