Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Fodor Márta: A sárközi kontraktualista jobbágyok úrbéri terheinek alakulása • 277

Szekszárddal és itt eladó dolgaik piacát remélhetik. A termény járadék növekedésére hátrányként panaszkodtak, Jány apát alatt csak tizedet fizettek, Kollonits óta a föld minden termékéből már kilencedet is kell fizetniök. Ennek alátámasztására felhozzák, hogy azon szántóföldek után, amelyek közvetlenül a decsi területen vannak, épp a birtok körül, most is csak tizedet szedtek be. Ez a megjegyzés e földek megőrzött majorsági jellegére is utalhat. Egy-egy jobbágy 2—2 csirkét, az egész község együtt 12 ludat, a nagyobb ünnepekre 3 kicsi malacot ad. Elhagyott telek a községben nem volt. Robotot ahány igavonóval van ellátva egy-egy paraszt (1. ismertetett szerződések szerint), annyit adnak, tehát az igaérő náluk is meghatározó tényező volt. E helyütt inkább a lakosok vegyes kondíciójára találtunk utalást, az egyértelmű szabad költözés megállapításával szemben.

44 Egyénileg 8, 6, 4 forintot kellett fizetniük, amint azt egy-egy jobbágy „tehetsége" lehetővé tette. 1 hold szántóföld 2 mérőre képes és a réteken sarjút nem kaszálhatnak. (1 pozsonyi mérő 53,30 liter.) A földhasználatra, az egyéni birtokban levő földekre vonatkozóan feltett kérdésre, „hány és mi nemű darab szántóföldjei és rétjei vannak minden házhely után a jobbágyoknak?" a következőket válaszolták: ,,Mivel e birtokon nem voltak felosztott telkek, ezért szántóföldjeik sincsenek rajtuk, ellenben őseik amint elfoglalták és bármilyen módon meg tudták szerezni, utódaik is úgy birtokolják, ugyanez érvényesül a rétékre vonatkozóan is".

45 Ezzel kapcsolatosan kellett felvetnünk azt az alapvetően fontos kérdést, hogy milyen földbirtoklási, földhasználati forma volt e korban jellemző birtokegységünkre? Erre. a választ az általános áttekintés, majd ennek levéltári adatainkkal történő összevetése útján próbáltuk megtalálni. Az előzőekben már utalás történt arra, hogy a középkorban a jobbágyi naturálgazdálkodás rendszere, a jobbágy telken (sessio) mint gazdasági egységen nyugodott,

46 és a jobbágy többféle szolgáltatásában realizálódott. A 18. században a föld jobbágyi birtoklásában viszont sajátos változást figyelhetünk meg. A mezőgazdasági termelőerők törökkori nagyméretű visszaesése következményeként ismét a földközösséggel, mint földhasználati formával találkozunk.

47 A 18. század folyamán a földközösség előforduló típusai a következők voltak: I. Szabadfoglalkozású földközösség a) korlátlan (vad talaj váltó rendszerű) b) korlátolt (szabályozott talaj váltó rendszerű) II. Űjraosztásos földközösség 1. egyenlő osztású, 2. differenciált osztású, a) adóhoz mért különböző kiterjedésű földek osztása b) igához mért arányos kiterjedésű földek osztása c) sessióhoz mért arányos kiterjedésű földek osztása. A 18. század elején a mezőgazdasági művelésre az ország nagy részén még a szabadfoglalás és az ezzel együtt járó vad talaj váltó rendszer volt a jellemző, amely szerint, egy-egy területet a kimerüléséig műveltek, azután otthagytak. E művelés szerint a faluhatár osztatlan és nincs dűlőrendszer, szabályos parcellázás és legtöbbször nyomás sem. A földdarabok kicsiny terjedelműek és a jobbágyi birtok átlagos terjedelme ebben az időben legfeljebb 4 kis hold.

48 285