Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

vissza az emiatt behajtott jószágot". Nem tudni: e panaszban mennyi az igazság és mennyi az instanciáknál általános túlzás — egy igazgatástörténeti tanulmánynál nem lehet cél az egyes ügyek elintézésének és igazságosságának beható elemzése, hanem csak az igazgatási „vetületek" bemutatása — az ügynek mindenesetre az lett a vége, hogy a főbíró parancsot kapott a megyéitől: a rétet erőszakosan lelegeltető parasztok közül azokat, akik a robotot is megtagadták, valamint a hangadókat — vitesse be a megyei börtönbe. Naplóbejegyzés: „szeptember 24.-én a megjelölt renitenskedőket és hatalmaskodókat a hozzám beosztott megyei huszárral beküldtem a megyei börtönbe".

202 A megyei apparátus azonban nemcsak ilyen „fegyvereket" használt a paraszti szervezkedés megakadályozására, illetve letörésére: amikor a simontornyai uradalom fiskálisa tájékoztatja Jelencsics főbírót, hogy a nagyszékelyi falubíró „a földesuradalom elleni panaszok elintézésének elősegítésére — az urbárium előírásai ellenére — nemcsak saját községében, hanem más falvakban is gyűjtést indított", azonnal beidézi magához a bírót, valamint a falu esküdtjeit és súlyos büntetés kilátásba helyezésével (sub gravi animadversione) eltiltja őket a további gyűjtéstől.

203 Ez az ügy mindenesetre (tanúsítja: a felvilágosult abszolutizmus (de főleg II. József) hatalmas erőfeszítései ellenére sem sikerült a megyei apparátust a „parasztvédelemre" rászorítani, a paraszt a megyében továbbra sem lát támaszt, másképp nem adakozna azért, hogy „elősegítse panaszainak elintézését" — nyilván egy bécsi, budai, esetleg pécsi küldöttség költségeinek megteremtésével. Ehhez azt is meg kell jegyeznünk, hogy a naplók tanúsága szerint a gyönki ügy sem fejeződött be az ismert döntésekkel: már 1786-foan több gyönki lakos terjesztett be panaszt azért, mert Magyary Péter földesúr visszavette a parasztoknak visszaítélt és alig néhány hónapja újra birtokba vett földeket.

204 A parasztság tehát az elnyomói elleni harcban csak ütközeteket nyerhetett, háborút nem: a nemesség csak a kedvező alkalmat várta, hogy a többnyire hosszú küzdelem árán és uralkodói (vagy felsőbb) segítséggel kikényszerített engedményeket, eredményeket semmissé tegye. D) A tanulmány előző részeiben bemutattuk, hogy az igazgatási reform egyik alapvető célja a községi adminisztráció helyzetének rendezése volt, láttuk, hogy az uralkodó és (főleg) a kancellária, valamint a kerületi főispán milyen jelentőséget tulajdonított a falusi bíró, továbbá nótárius munkájának. Mi valósult meg ezekből Tolna megyében? 1785-ben Jeszenszky alispán még úgy tájékoztatta gr. Széchényi Ferencet, hogy a falvak többségében nincsen jegyző, ugyanezen év november 1-én Forster szolgabíró már azt jelenti a főispánnak, hogy a földvári járás minden községében és mezővárosában — Várdomb kivételével — van nótárius; az 1788^as, 1789-es (nyomtatott) kurrentációs „nyugtaívek" (amelyeken fel kellett mind a bíró, mind a jegyző nevét tüntetni) — arról tanúskodnak, hogy valamennyi megyei településnek van jegyzője.

205 Ezek természetesen nem mindig makulátlan emberek: Ireg mezőváros pl. vizsgálatot kért volt jegyzője, Szabadi Ignác ellen, aki a városnak mintegy 200 forintját (állítólag) magánál tartotta, ezen felül csalárd bejegyzéseiket tett a libellus portionalisba (a város természetben teljesítendő hadiadóját nyilvántartó könyvbe). Ilyen esetekben azonban nem lehet mindig pontosan felderíteni, hogy a feljelentésben mennyi a való és mit kell (mint pl. ebben az esetben is) egy mezővárosi érdekcsoport áskálódásának tekinteni, amely jelen esetben a nagyhatalmú StyrumLimburgh gróf ispánjává avanzsált jegyző ellen irányul. 260