Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

alapuló jogot kapott a letét l/20^ad részére (az ún. vigesimalitas-ra): a letét megszűntekor (ha a molnár meggondolta magát, vagy a bíróság jóváhagyta a becsüt) ez a huszad a judlium tulajdonává vált.

194 Komoly lekötöttséget jelentett a szolgabírók számára az úriszékek ülésein való részvétel: a naplók tanúsága szerint az Alispáni Utasításnak e része a valóságban is érvényesült. A nagyobb uradalmak rendszeresen tartottak íitélőszéket, ezek ülései gyakran csaknem két hétig is eltartottak (a szekszárdi uradalom úriszéke történetesen 1786 februárjában 6. és 15., szeptemberben 18-a és 30-a között ülésezett), a kisebb uradalmakban rendszerint egy napig működött az úriszék, a néhány felmerült ügy eldöntésére ez is elegendő volt. Az úriszékekre vonatkozó naplóbejegyzések nem mindenütt egzaktak, a szolgabíró gyakran csak azt jegyzi meg, hogy részt vett valamelyik úriszék ülésén, anélkül, hogy megemlítené: a szék milyen ügyekkel foglalkozott. Van olyan naplóbejegyzés (a völgységi járás főbírájánál), amely csaík annyit mond: „úriszéken vettem részt" — de még a községet sem jelöli meg. Ennek ellenére az úriszéki igazságszolgáltatás helyzetéről sokat elárulnak a naplóbejegyzések. Mindenekelőtt: szervezési hiányosságok, fegyelmezetlenség vagy esetleg a nemesi rezisztencia miatt nem minden esetben sikerült az úriszék ülésszakát megtartani. így 1786 októberének végén a földvári járás főbírája négy teljes napot tölt el hiábavalóan Nagydorogon, „vártam az úriszéki tárgyalás levezetésére meghívott elnököt, aki azonban —a jelenlévők előtt ismeretlen ok miatt — csak nem jött meg, így szétoszlottunk". Más esetben a bonyhádi úriszék nem tudott összeülni, mert nem érkezett meg a megyei fiskális (nyilván úrbéri pert tárgyalt volna a Sedes Dominalis, ugyanis csak azon volt kötelező valamelyik megyei ügyész jelenléte). Az is előfordul, hogy az úriszék nem tárgyalja meg a persorba vett ügyeket, néhány napi munka után az égető dologidőre való hivatkozással (db ferventes labores) elnapolja az ülést. Ilyen esetben a naplók arra nem adnak tájékoztatást, hogy az igazukat kereső pereskedőket, vagy esetleg a bírákat akadályoztam a munka dandárja.

195 Az úriszéki ítélkezési gyakorlat néhány (érdekesebb) tanúsága a naplók alapján: a) a nemnnemesi igazságszolgáltatásban nincs nagy szerepe a megyehatárnak, ha az uradalomnak két (szomszédos) megyében is vannak összefüggő birtokai: ezért gyakran előfordul, hogy a pécsi püspökség nádasdi úriszékén nem az illetékes baranyai judlium vesz részt, hanem a völgységi járás valamelyik tisztségviselője. b) gyakran előfordul, hogy amikor az uradalom alperes (valamint bíró is, mert emberei döntenek az ellene beadott keresetben) „kifogástalan tanúk" erősen meggyöngítik a felperes állításait és ezért olyan „kiegyezésre" kerül sor, hogy az igazát kereső paraszt legfeljebb a kért összegnek csak egy töredékéhez jut hozzá. Példa: Kétyen egy paraszt Bene Antal földesúrtól (volt szolgabíró) 92 forintnyi adóssága megfizetését kérte, de — minthogy több tanú meggyengítette felperes állításait (nincs megjelölve — hogyan) — a peres felek kiegyeztek 10 forintban és 5 köböl búzában. Az úriszéki elfogultságra egy másik eset: az iregi gr. Viczay uradalom ítélőszéke előtt az ellenük elkövetett testi sértés miatt két paraszt perelte az uradalom hajdúját. A bíróság a bizonyítékok „mérlegelése" alapján úgy látta: inkább a felperesek követtek el agressziót, ezért az alperes uradalmi hajdút felmentette — viszont az eredeti felpereseket (a gyakorlattól 17 Tanulmányok Tolna megye történetéből V. 257