Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183
nem ütköztek meg ezen, de a kerület főispánjának egyébként éles szemét is elkerülte ez a jelenség, amely nehezen egyeztethető össze a jozefinizmus uniformizálási törekvéseivel. A szolgabírói diáriumok tanúsága szerint elég gyakran fordultak a megyéhez lányos apák, hogy a tekintetes Vármegye kötelezzen egy megnevezett legényt (aki rendszerint házassági ígérettel megszédítette és „impraegnálta", azaz bajban hagyta a hiszékeny leányzót) a megszületett, vagy születendő gyermek eltartására. Ilyen esetekben szintén a szolgabíró vizsgálta meg az ügy körülményeit és a felek helyzetének mérlegelése alapján a legény rendszerint 4—6 forintot fizetett, egyes esetekben a lány családja még némi gabonát (pl. 4 mérő tiszta búzát) is kap excontentatio-ként. 182 A judliumoknak sok időt kellett tölteniök a szóbeli, valamint reális becsületsértések, valamint a különféle típusú (és sokszor többféleképpen is minősíthető) „petulantia"-ból eredő panaszok kivizsgálásával és elintézésével. Egy ilyen tényállás: két zombai fiatalember megvert egy zsidó fiút az erdőben, sőt elvette tőle 4 krajcár értékű zsebkését is. A szolgabíró az esetet nem rablásnak, hanem pajkosságnak minősítette, de „minthogy a zombai ifjúság hozzászokott a verekedésekhez", ezért úgy döntött, hogy az egész fiatalság okulására az egyik garázda fiatal 18, a másik 12 botot kapjon a megyei huszártól — a helyszínen, Zombán. 183 A becsületsértési ügyeik közül bizonyára az asszonyok által elkövetett (többnyire) kölcsönös injuria elintézése volt a legkevésbé kedvelt feladat a szolgabírák között, mégis nagyon tanulságos egy-két ilyen ügy elemzése. Egyik tényállás: Halász Erzsébet dunaszentgyörgyi nemes nőt az egyik megyei hajdú felesége, Unyi Ilona jónéhányszor fejbeverte, igaz, hogy erre becsületsértő kijelentéseivel maga Halász Erzsébet szolgáltatott okot. A judlium jelentéséből kiderül: a részeg állapotban lévő nemes nő a segítségére siető embereket gyalázkodó szavakkal fogadta, Unyi Ilonát pedig egyenesen szajhának titulálta, így a szolgabíró szerint maga provokálta ki a bajt. Az viszont, hogy valaki á szavakra ütéssel feleljen, nemes személy ellen vérfakasztással (cruentatio) járó testi sértést kövessen el — szintén megengedhetetlen. Ezért az ítélet: Unyi Ilona fizessen 20 forintot nemes Halász Erzsébetnek, „a földesúri hajdú (Jó István) pedig — mert kötelessége ellenére — Unyi Ilonát e gaztett elkövetésére uszította, 20 bottal büntettessék". Az 1785 karácsonya előtt meghozott ítélet végrehajtását ekkor felfüggesztették, a fellebbezést a rendkívüli büntető-sedria elutasította, így az ügy 1786. márc. 11-én a botbüntetés végrehajtásával nyert befejezést. 18 '* Hasonló tanulságokkal szolgál egy másik becsületsértési ügy lézárása is. Egy szekszárdi polgárember nemes származású felesége, valamint a nemes vármegye egyik hajdújának hitvese kölcsönösen elmondták egymást mindenféle szajhának, sőt a hajdú felesége vitapartnerét még le is köpte — ingyen látványosságot nyújtva ezzel egy teljes uccának. A sértett nemes nő az éppen akkor ülésező partikuláris kongregációtól a súlyos gyalázkodás (vituperium) és a nyilvánvaló becsületsértés miatt elégtételt kért, keresetlevelében kifejezte azt a gyanúját is, hogy a látványosságra valószínűleg azért került sor, mert a nemesasszony férje el akarta vetetni a megyei hajdú családjától a hozzájuk tartásra kihelyezett cigánygyereket (akit rendszeresen vertek). A földvári járás főbírája, Balogh István küldetett ki (exmissio) az ügy kivizsgálására. A vizsgálat eredményeképpen a partikuláris kongregáció döntött: a sértett (nemes) hibás abban, hogy elfogadta egy alacsonyabb társadalmi helyzetű nő provokációját, a 254.
