Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

kat vette, mert jó katonák voltak, s nagy kedvezményekben is részesítette őket.

106 A felszabadulás után készült összeírásokban mindenütt feljegyezték azt is, hogy az illető hely lakossága mit fizetett a töröknek, s ilyenkor rendesen azt olvassuk, hogy „Rasciani nihil", vagyis a rácok semmit nem fizettek. Ujpalánkán — ez jellemző — a palánkon belül laktak a törökökkel együtt, míg a magyarokat csak a palánkon kívül tűrték meg. Viszont Földváron, ahol templomuk is volt, a török nem engedte meg, hogy közöttük lakjanak. Valószínű az a magyarázata ennek, hogy Ujpalánkán a rácok a török zsoldosai voltak, míg a földváriak csak jobbágyaik.

107 A rácok főképp állattenyésztéssel foglalkoztak, tehát szüntelenül barangoltak nyájaikkal; megtehették, mert földbe vájt kunyhókban laktak, nem volt állandó lakhelyük. Egy részük a menekülő törökökkel elfutott, mint pl. a paksiak, de azután vissza is szállingóztak, amikor látták, hogy itt mégis csak jobb dolguk volt, s egyszerűen el akarták foglalni régi helyüket. A budai kamarai jószágkormányzóság el is rendelte ezt, s a rácok rá hivatkoztak, amikor igényeikkel felléptek, de a viszonyokkal ismerős földvári és újpalánkai tiszttartó ellene volt, mert már évek óta mások munkálták a rácok elhagyott földjeit s adóztak utána.

108 Amikor 1690-ben megtörtént a rácok uniója, megyénkből Simontornyáról, Ozoráról, Dombóról és Döbröközről jelentek meg ott küldötteik és papjaik.

109 Az 1696-i nagy összeírás nagyon becses forrásunk rájuk vonatkozólag, de tulajdonképp csak az összeírás időpontjára ad felvilágosítást, mert, mint mondottuk, a rácok folyton mozogtak, barangoltak, portyáztak, és semmiképp sem akartak a rendezett életmódba beletörődni. 459 rác családot írtak össze 1696ban

5 s a népesebb rác helyek ezek voltak: Tolna 29, Űjpalánka 58, Grábóc 34, Döbrököz 15, Paks 28 családdal és 25 rác család lakott Ozorán is a magyarok mellett. Az említett életmódjuk magyarázza meg azt is, hogy a rác helyeket ugyan az előírásuk szerint szintén portákra osztották („in ordinem portarum redacta"), mivel azonban a rácoknak nem volt állandó lakhelyük, azt kérték, hogy adójukat ne számítsák be a megyét terhelő adóba (,,cura eiusmodi incolae non habeant fixám et stabilem perseverantiam").

110 Érthető tehát, hogy a rácokkal állandóan sok baja volt a megyének. Daróczy István panaszos levelében, amelyet 1692 márciusában írt a kamarai jószágkormányzóságnak, meg is magyarázza, miért. Tudják — írja, — hogy a török nincs messze, látják, hogy a Duna két oldalán Budától Eszékig csupa rác lakik, s tudják azt is, hogy nincs ott katonaság, amely szemmel tarthatná őket; ezért azután — folytatja — úgy viselkednek, hogy rövidesen nem lesz biztonságos az út a via regian rablásaik és gyilkosságaik miatt. Ugyanakkor a földvári kamarai tiszttartó is panaszkodott, hogyha hamarosan nem találnak módot a megfékezésükre, a lakosságnak el kell költöznie onnan, mert nem maradhatnak ott a rácok miatt.

m Radonay, a püspök-főispán nagyon nem szerette őket, nemcsak a szakadárságuk, hanem a zabolátlanságuk miatt sem. Amikor alispánja szigorúan lépett fel ellenük s a döbröközi rácok kapitányát a szigeti börtönbe küldte, biztatta, hogy ugyanezt tegye a grábóci kapitánnyal is, ha nem engedelmeskedik, mert csak akkor lesz nyugalom, ha a schismatikus rablókat megfékezik vagy egészen kiirtják.

112 25