Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

kérte: végezzék el a termésbecslést. Az így kapott adatokat „kivetítették" az egész járásra, és így állították össze a tabellát. A fenti példa azonban azt tanúsítja, hogy a tisztségviselők nem mindig ezt az utat járták: vagy a községektől kértek adatokat és ezeket mechanikusan összesítették, vagy meghamisították a valóságos képet. így születtek egyre-másra a semmire nem használható (viszont munkaigényes) kimutatások, így fordult visszájára a jozefinista státuszvezetés által helyesen kimódolt elképzelés, amelynek rendes végrehajtása esetén például csökkenteni lehetett volna 1785—86 telén az ország több körzetében kialakult élelemhiány súlyos következményeit. b) Tolna megyében már ebben a periódusban is nagy jelentősége volt az állattartásnak, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztésnek. így különös jelentősége van a felvilágosult abszolutizmus időszakában bevezetett állategészségügyi rendszabályok gondos megtartásának és annak, hogy az apparátus kísérje figyelemmel a nagy értékű jószágállományt fenyegető, a tenyésztés nagyobb eredményességét gátló betegségek megjelenését és tegyen meg mindent ezek felszámolására. Ezt a célt szolgálta többek között a féléves jelentés is, amelyben minden járásnak tájékoztatást kellett adnia arról, hogy községenként hány szarvasmarha (pecora), apróbb jószág, mint pl. sertés, birka stb. (pecudes), valamint ló betegedett meg? Mi volt a betegség oka? Hogyan gyógyították a beteg jószágot? Az egyes állatfajtáknál a megbetegedett egyedek közül mennyi gyógyult meg és mennyi hullott el? Nem lehet tagadni ilyen statisztika gyakorlati hasznát: amennyiben az adatok helytállóak, ezekből sok gyakorlati következtetést vonhatnak le az egészségügyi szervek, olyan intézkedéseket dolgozhatnak ki, amelyek segítségével a károkat csökkenteni lehet. Mégis, mit mutatnak ezek a korabeli statisztikák? Elsősorban az állategészségügyi ismeretek fejletlenségét: a jelentésekben a betegség okának megjelöléseként többnyire az ismeretlen belső láz (intrinsecus morbus incognitus) szerepel, vagy a „szörnyű járvány, amely ebben az évben pusztította a jószágot", néha jelölik csak meg, hogy torokbaj, lépfene vagy felfúvódás (tumor) a betegség. Az alkalmazott gyógymód megjelölése is szűkszavú: kénnel gyógyították (ahogy a megyei orvos előírta, de azonnal hozzáteszik, hogy nem használt semmit — nonnullis profuit) más esetekben „nullum remedium adhibitum profuit". Attól sem lehetett sokkal tájékozottabb a megyei orvos, ha azt vizsgálta: az egyes községekben a megbetegedett állatok hány százaléka hullott el és mi lehet az eltérő arányok oka. így például Kisszékelyben 593 megbetegedett szarvasmarhából 85 hullott el, Kölesden 200-ból 25, de Hogy észen már 94-ből 28 darab, míg Pálfán 40-ből 30. A lényeget a statisztika nem mutatja meg, aminthogy az is különös: a simontornyai járásban alig van község, ahol valamennyi megbetegedett állat elpusztult volna, a bonyhádi járásban viszont — ahol a lakosság termelési kulturális színvonala semmiben sem tér el a másik járásétól — alig van olyan község, amelyben a megbetegedett jószág kigyógyult •—a statisztika szerint. Itt is arra a következtetésre kell tehát jutnunk, hogy a tisztségviselők nagy energia felhasználásával formálisan eleget tesznek jelentési kötelezettségeiknek, csak éppenséggel kevés benne a köszönet, a jelentéseket a vezetés nem sokra tudja használni.

141 Meg kell azonban jegyezni, hogy a források tanúsága szerint az állategészségügyi gyakorlati (rutin-) feladatok végrehajtása már ebben a periódusban is sokkal jobb. A szolgabírák valamennyien (még azok is, akik egyéb feladatok napirendre kerülésekor „betegek") felismerik annak jelentőségét, hogy.a 240