Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Hajdu Lajos: II. József igazgatási reformtörekvései és ezek végrehajtása Tolna vármegyében • 183

mula a válasz: „öexcellenciájának ezt az üdvös rendelkezését — amennyiben egészségi állapotom megengedi — minden erőmmel törekszem végrehajtani". A megyei tisztségviselők egészségi állapota azonban ebben a periódusban nagyon rossz, sok utasítás végrehajtását nem engedte meg, ezért a főispán arra kényszerül, hogy újra meg újra megdorgálja a megyét, mert senki sem küldte még fel a járás fizikai és morális helyzetére vonatkozó válaszokat. 1785 októberében buzdításképpen megküldi Boda József baranyai (később völgységi járási) főbírónak Szentlőrinc községről elkészített leírását miheztartás végett és zsinórmértékül (pro norma et cynosura)

120

, ekkor írja be önérzetesen diáriumába a legnagyobb járás gazdag ügyintézési tapasztalatokkal rendelkező főbírája (Balogh István): „Ezt a munkát már megkezdtem (három hónappal a feladat megkapása és kb. egy hónappal az eredeti határidő eltelte után! — HL) és ha egészségi állapotom nem akadályoz, már beküldtem volna a megyéhez. így lévén — számomra az említett főbíró úr munkája zsinórmértékül nem szolgálhat."

1

'

11 A már megkezdett munka azonban továbbra sem haladt, Széchényi újabb sürgetésére Balogh főbíró csak úgy reagált, hogy megküldte a rendelkezést helyettesének (sógorának, Forster Jánosnak) és bejegyezte naplójába: „ego verő omnem conatum adhibiturus sum, ut jussui Suae Excellentiae proxime satisfacere possim." Ügy látszik, hogy a „minden igyekezet" sem volt elég, mert amikor 1786 március végén megkapta a főispán ,,ultimátum"-át (hat héten belül küldjék be a válaszokat), csak ekkor — kilenc hónappal a Kérdések kézhezvétele után! — jutott el oda, hogy követte az igazgatási praxisban már oly régen alkalmazott módszert: magához rendelte szolgabíráját és megtárgyalta vele a feladat végrehajtását illetve megosztását.

122 A nagy nekibuzdulás végre némi eredménnyel járt: 1786 májusának első felét Balogh István főszolgabíró azzal töltötte, hogy Tolnán, Mözsön és Agárdon elvégezte a szükséges munkákat, ezek eredményeképpen május 15-én felterjesztette a főispánnak a három község (illetve mezőváros) helyzetére vonatkozó válaszát.

123 A többi szolgabíró még eddig sem jutott el, a naplók tanúsága szerint egyedül a völgységi járás főbírója (Perczel Ignác) szentelt több időt e feladat végrehajtására (1786 augusztusában pl. összesen 13 napot dolgozott az „adattár" elkészítésén,

124 arra azonban nem találtam adatot, hogy ebben a munkában mennyit haladt előre és tudott-e legalább részeredményekről beszámolni.) 2. A megyei apparátus tevékenysége a kerületi főispáni rendszer létrehozása után A tanulmány előző részeiben már foglalkoztunk azzal, hogy a reform egyik fő célját az ügyintézés meggyorsítása képezte. A felvilágosult abszolutizmus igen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy az uralkodó rendeletei (a Befehl-ek) jussanak el minden községbe, tartalmukról szerezzen tudomást a falu minden lakosa, a megyei tisztségviselők, valamint az egyházak pásztorai pedig magyarázzák meg a rendelkezések lényegét, világosítsák fel a népet, hogy az a kívánt magatartást tudja tanúsítani. Ahogy Széchényi megfogalmazta egyik Tolna megyéhez küldött szemrehányó levelében: „Szükséges ugyanis, hogy a fejedelem akarata, továbbá egészséges rendelkezései minél gyorsabban tudomására jussanak mindenkinek."

125 Talán az ország történetében soha ennyi központi rendelkezés nem került le a falvakig, mint ebben a periódusban, a jozefinista reform tevékenység néhány éve alatt. Ezen az úton jutottak le a megye 234