Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

költöztek. De sokat elpusztítottak közülük a járványok, és ezerszámra hurcolták el őket rabságba is. Aki azután még átélte ezeket a nehéz időket, az jórészt a felszabadító háborúk folyamán pusztult el. A nagyvezér tatár lovasokkal megerősített sereggel jött Buda felmentésére, de közben a vár elesett, s ezért a Duna mellett küldte őket vissza. Elképzelhetjük, milyen pusztulás járt mindenütt a nyomukban! Amikor a felmentő sereg szeptember 6-án megindult a visszavonuló török sereg után, kénytelen volt a Duna mellett haladni dél felé, mert az egész vidék annyira néptelen és kifosztott volt, hogy semmi segítséget sem nyújthatott neki, s így a hajókon szállított élelmiszerekre volt utalva. Földvárról sem a főútvonalon vonultak tovább, hanem a Duna mellett. Lakosság sehol sem jelentkezett, mert vagy elpusztult, vagy fogságba esett, vagy pedig elrejtőzött. Elveszett a termés s a jószág is, úgyhogy csak a legeldugottabb zugokban tudtak valamit találni. így volt ez végig egész úton. Leégve találták Bölcskét s jórészben Madocsát is, ez lett a sorsa Ujpalánkának és Szekszárdnak is, de az Eszék felé siető tatárok a Sárvízen alul is elpusztítottak minden megerősített helyet és falut. A felmentő sereg, amely szeptember 20-án érte el Tolnát, ezt is leégve és lakatlanul találta. Minthogy a nagyvezért már nem érhették utói, a szövetséges csapatok hazafelé készülődtek. Két jelentősebb csoportot azonban Károly herceg külön akcióra indított el: az egyiket Badeni Lajos őrgróf vezette, aki szeptember 23-án elhagyta Tolnát, 26-án elfoglalta Simontornyát és az elpusztult vidéken át a Dráva felé vonult. Megyénk területe tehát rövid pár hét alatt felszabadult a másfél százados török iga alól, de közben úgyszólván teljesen elpusztult. Nem lephet meg bennünket, ha az első összeírásokban, amelyek közvetlenül a felszabadulás után készültek megyénk egyes részeiről, alig találunk lakott helyet a régi falvak mind, mint locus desertus-dk és desolatus-dk szerepelnek. A hatalmas kiterjedésű simontornyai cs. kir. uradalomról 1689-ben készült összeírás pl. csak 9 lakott helyet említ a Tolna megyei helységek között, a többi mind puszta volt. Ugyanebben az évben írták össze a szekszárdi kerületet is, s ebben azt olvassuk, hogy Decsen valaha 60 ház volt, most pedig csak 30 van, Pilisen 20 helyett csak 8, Nyéken 70 helyett 15, s így tovább.

82 Az első pontosabb adatokat megyénk lakosságáról az 1696-ban végzett nagy országos összeírás adataiból kapjuk.

83 Legjobban megvilágítja a helyzetet az összeírásnak az az adata, hogy mindössze 28 falu szerepel benne, tehát csak ennyi lakott hely volt — szemben a középkori félezerrel — tíz évvel a felszabadulás után megyénkben. Mennyivel kevesebb lehetett 1686-ban! Az említett 28 faluból is csak 17-ben laktak magyarok, 11-nek a lakói rácok voltak, akik majdnem annyian voltak, mint a magyarok, mert az összeírás 488 magyart, és 459 rácot említ. A népesebb helyek ezek voltak: Simontornya (az őrséggel) 239, Pincehely 29, Gerjen 27, Bölcske 27, Dombóvár 25, Szekszárd 24 lakossal, a többié 6 és 20 személy között volt. Van még egy összeírásunk ebből az évből, ez azonban nem teljesen egyezik meg az országos conscriptio adataival; csak 19 helység szerepel benne, s a magyar és rác falvak nincsenek különválasztva. Arra gondolhatnánk, hogy csonka összeállítással van dolgunk, de mellékelve van hozzá egy kimutatás, hogy mit 21