Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

ték el, a gyűlés határozatának a kivonatát azonban sohasem csatolták a vonatkozó rendelethez, vagy más beadványhoz. így az érdemi elintézésekről csak a közgyűlési jegyzőkönyvek szolgáltatnak konkrét adatokat.

276 Az iratokra a megye jegyzője legfeljebb a beérkezés idejét és az intézkedő közgyűlés időpontját és helyét jegyezte fel, a közgyűlési határozat számát, az intézkedés mikéntjét, a döntést és az elküldés napját már ritkábban tüntette fel. Feljegyzéseit minden esetben a saját pecsétjével és aláírásával hitelesítette.

277 A mindinkább szaporodó iratok rendezetlen tömegében egyre nehezebben lehetett eligazodni, e téren tehát valamiféle rendszer bevezetésére feltétlenül szükség volt. A rendezésre azonban csak közel egy évszázad múlva, 1814-ben került sor, amikor e célból a megye 400 váltóforint évi fizetés mellett Lengyel János személyében külön lajstromozót alkalmazott. Lengyel János működésének megkezdésekor 12 irományokkal teli ládát és 30 iratokkal jól megtömött zsákot vett át rendezésre. Az 1654—1769-es, továbbá az 1810—1832-es évek iratanyagát kitűnő index alkalmazásával 12 politikai és bírói osztályba sorozta. Az 1775— 1809-es esztendők iratainak a lajstromozását Lengyel János azonban nem fejezte be, így azok megfelelő index hiányában még ma is nehezen kutathatók.

2,8 Mindenesetre Lengyel János jó munkájának köszönhető, hogy tanulmányunk időszakára vonatkozólag könnyen tudtunk adatokat szerezni és megállapíthattuk, hogy a XVIII. század első évtizedeiben nem lehetett valami nagy az írásbeli ügyek forgalma. Például az 1720—1730. terjedő egy évtized alatt mindössze csak 233 állami-politikai ügyirat érkezett a megyéhez.

279 A megyei kiadmányokat a XVI. századig az ispán (alispán) és a szolgabírák rendszerint a magán, vagy a családi pecsétjükkel ellátva adták ki. Az 1550.: 62. te. azonban már elrendelte, hogy „minden megyének legyen külön pecsétje és a vármegye nevében kiadandó okleveleket ezen külön pecséttel ellátva kell kiadni, a pecsétet pedig mindenkor a király fogja adományozni."

280 Tolna megye ebben az időben még török megszállás alatt állott, így e rendelkezésnek nem tudott eleget tenni, vagyis címeres pecsét adományozását nem kérhette az uralkodótól. Arra csak a török uralom alóli felszabadulása után, a megyei szervezetnek 1696. évben történt megalakulásával kerülhetett sor. Az 1696. évi február 10. napján tartott általános tisztújító közgyűlésen Radonay Mátyás főispán nyomására alispánná választott Broderics András első ténykedéseképp azonnal címeres pecsét adományozásáért folyamodott a királyi kancelláriához, illetve az uralkodóhoz. A kancellária szokatlan gyorsasággal intézte el a kérést, úgyhogy az uralkodó 1696. március 2-án kelt diplomájával már címert adományozott a megyének.

281 Broderics azonban, akit a megye nemessége nem ismert el alispánnak, a rendek tudta és határozata nélkül, önkényesen járt el a címer kérelmezése ügyében. A megye egyetemessége sem a címer adományozásáról szóló diplomát, sem az annak alapján önkényesen vésetett pecsétet nem látta, de még valamiféle ilyen pecséttel ellátott megyei kiadmány sem került a közgyűlés színe elé. Még azt sem lehetett megállapítani, milyen volt ez a címeres pecsét és tulajdonképpen hol is tartotta azt Broderics. Az 1696. november 12-én tartott közgyűlésen Broderics helyébe Dallos Andrást választotta alispánná a megye nemessége és ekkor került napirendre a megyei címer kérelmezésének az ügye. A kérdés elintézése azonban hosszabb ideig váratott magára, végül is a megye egyetemessége az 1698. év végén, vagy az 1699. év elején a következő szövegű felirattal fordult az uralkodóhoz új címer adományozása céljából: 173