Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)
Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125
Szabályrendeletek, statútumok (1700—1740.) Törvényekkel és kormányrendeletekkel a múltban is nehezen lehetett minden közigazgatási kérdést részletesen szabályozni. A vármegyék ezért területükre vonatkozó érvényességgel különféle jogszabályokat, statútumokat alkothattak. Ezeknek a szabályrendeleteknek az előírásai azonban nem ellenkezhettek az ország törvényeivel és a felsőbb hatóságok rendelkezéseivel. Az ilyen, elég nagyszámú megyei szabályrendeletek a legkülönbözőbb jogviszonyokra: közigazgatási, rendészeti, művelődési, iskolai, ipari és közgazdasági kérdésekre vonatkoztak és a jelentőségük sokkal nagyobb volt, mint napjainkban. A XVIII. századtól kezdve ugyan már egyre inkább ritkult a megyei statútumok száma, tekintve hogy a jogi és közigazgatási élet kérdéseit nagyrészt országosan rendezték. Szabályrendeleteiket a megyék közgyűlési jegyzőkönyveikben örökítették meg. A rendelkezésünkre álló megyei közgyűlési jegyzőkönyvek szerint az 1700—1740. terjedő időszakban a Tolna megyei karok és rendek összesen mintegy 42 szabályrendeletet alkottak. 204 Ezeket a szabályrendeleteket időrendi sorban közöljük, tekintve, hogy így a megyei igazgatás fokozatos fejlődése jobban észlelhető. 1700. január 11. A szabályrendelet vasár- és ünnepnapokon mezei, vagy más szolgai munkának a végzését tilalmazza. Ha a vétkesnek volt pénze, akkor a statútum szerint a parochus (a plébános) állapította meg, hogy büntetésként mily összeget tartozott fizetni. Ha a jogszabálysértőnek semmi készpénz nem állott a rendelkezésére, akkor 12 forintot kellett fizetnie. A büntetéspénz mind a két esetben végrehajtható volt. 205 1713. március 3. 1. A statútum szerint a szekszárdi, őcsényi, decsi és nyéki (alsó) bor ára mindenkor több lehet, mint más helyeken. Itt egy urna (13 1.) bor ára 40 dénár, másutt, mivel ott „könnyebb" a bor minősége, egy urna borért csak 30 dénárt kérhettek a bormérésekben. Aki a megszabott árnál nagyobb összeget vett, annak a szolgabíró által megállapított büntetéspénzt kellett fizetnie. 200 2. Ezenkívül kimondta a szabályzat azt is, hogy „bármely telepes, akinek malma van, a malomból folyó minden köböl (kb. 1 köbméter) gabona után 20 dénár adót tartozik fizetni". 207 3. Ugyanezen a közgyűlésen hozott statútum értelmében „a bátai lakosoknak, mivel szőlőiket és földjüket már sok év óta gondosan megmunkálták és azokról gyümölcsöt, termést takarítottak be, mint más helyek lakosai, úgy ezentúl ők is elmarasztaltatnak a porciók adásában". 208 4. „Elhatároztatott egyben az is, hogy minden helység, mint például Döbrököz, vagy mások, amelyek később fognak benépesülni és azok a lakosok, akik más vármegyékből költöztek a mi vármegyénkbe, betelepedésüknek megkezdésétől számítva két évig a porció kivetése alól felmentetnek, mégis a megye szükségleteire való adózás tekintetében összeírattatnak." 209 159