Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

főszolgabírává a földvári járásba Czompó Józsefet, a simontornyai járásba Posgay Zsigmondot, a völgységi járásba pedig Dőry Ignácot választhatták meg.

156 Az adószedőt, komisszáriust, fiskálist, a táblabírákat, az esküdteket és a többi alkalmazottakat meghagyták és megerősítették tisztségükben. A tisztviselőknek kezdeti, az újjáépítés időszakában történt, évenkinti választását igen indokoltnak és helyénvalónak tarthatjuk, mivel ezáltal lehetővé vált a munkakörük ellátására alkalmatlan, vagy esetleg önkényeskedő tisztségviselők gyors eltávolítása. így például az 1698. évben főszolgabíróvá választott Furdics Gergely, Dersffy Ádám és Pribék János helyett a következő, 1699. évi március 18-i közgyűlésen már Bencelides Miklós, Rebényi Márton és Turóczy János birtokos nemeseket tette meg főszolgabíróvá a megye nemessége. Furdics Gergely ellen harmincados kapitánysága volt a kifogás, Dersffyt destruáló egyénnek tartották, aki működésével zavarta a megye békéjét és egyetértését, Pribéknek pedig — a gyűlési tagok megállapítása szerint — „nem volt elegendő birtoka és jószága, ami hivatali ellátásához elegendő lett volna"^'

7 A politikai helyzet és a gazdasági rend megszilárdulásával később a karok és a rendek már hosszabb ideig tartották meg állásukban a megye tisztviselőit, akikkel úgy látszik meg is voltak elégedve. így azután most már akár tudatosan, akár nem, mégis csak alkalmat adtak a tisztviselőknek arra, hogy minél magasabb elméleti felkészültséggel, főleg gyakorlattal rendelkező tisztviselők legyenek. Az állások betöltésénél ezért a nemességen, a magyar honosságon, a megyében való lakáson és megfelelő anyagi helyzeten (birtokon) kívül különösképpen vizsgálták a pályázó rátermettségét. A főispánok általában a főrendek soraiból kerültek ki. Alispánná viszont a törvény értelmében csak birtokos köznemest lehetett megválasztani. Ha valamelyik alispán főúri (bárói) rangra emelkedett, az alispánságról leköszönt és a megye közgyűlésén már a főrendek között foglalt helyet. A többi megyei tisztviselőt a kisebb nemesek közül választotta a közgyűlés. Tolna megyében a főispán személye adva volt, tekintve hogy a megye főispánja, mint örökös főispán, a mindenkori pécsi püspök volt. Az alispánt, Daróczy Istvánnak 1699-ben történt megválasztása után, mindig a megye tehetősebb birtokos nemesei közül választotta a tisztújítószék. Daróczy István, majd Daróczy Ferenc a leghosszabb ideig viselte a XVIII. század elején az alispánságot. Mind a ketten a megye egyik legrégibb köznemesi családjából származtak.

158 Még a XVIII. század elején is előfordult, hogy egy alispán két megyében is működött, viszont arra is sor került egyes megyékben, hogy két alispánt is választottak. Ezt az állapotot az 1729:15. te. megszüntette, ettől kezdve minden megyének csak egy alispánja lehetett, de a törvény megengedte, hogy helyettes alispánt is választhattak a vármegyék. Tolna megyének Mohács után hosszú ideig Baranya megyével volt közös alispánja. (O. L.: Dl. 23. 630. —) Az egyes megyei tisztviselők jogköréről és a munkájáról csak külön tanulmányban lehetne részletesen beszámolnunk. Megszabott terjedelmű írásunkban azonban ezt csupán nagy vonásokban tehetjük meg. Az alispán hatásköre igen széles terjedelmű és ennek megfelelően tekintélye is nagy volt a megyékben; helyettesítette a főispánt, elnökölt a közgyűléseken és ítélőszékeken. Azt lehet mondani, hogy a vármegyei igazgatás minden 151