Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

jogszabályokról, statútumokról, tekintve hogy eléggé részletes ismertetést igényelnek, külön fejezetekben kell szólnunk. Utolsó pontokként a protestációkra, a magánszemélyek által jegyzőkönyvbe venni kért ügyekre, továbbá a limitációkra (ár- és bérmegállapításokra), végül a nemesi oklevelek kihirdetésére és az úrbéri szerződések jóváhagyására került a sor.

87 Meg kell emlékeznünk még arról is, hogy amikor az országgyűlési követek beszámolójának a megvitatására tértek át, a megyei közgyűlés kinyilváníthatta, hogy egyes törvényekkel nem ért egyet és azok hatályon kívül helyezését kérhette az országgyűléstől.

88 A részleges vagy másképp kisgyűlés (particularis congregatio) tárgysorozata — szemben az általános közgyűlésével — már csak néhány pontból állott. A kisgyűlést ugyanis kizárólag olyankor hívták össze, amikor valamilyen sürgős ügyben kellett dönteni, vagy ha a nádortól és más kormányszékektől érkezett rendelet alapján azonnal kellett intézkedni. Ilyen esetekben, tekintve, hogy az általános közgyűlés összehívására, illetve meghirdetésére már nem volt elegendő idő, a megye alispánja a kijelölt gyűlési helyhez közel lakó közgyűlési tagokat hívta egybe tanácskozásra. A kisgyűlés azonban nem pótolhatta az általános megyei közgyűlést, határozatairól és intézkedéseiről az alispánnak a legközelebbi általános gyűlésen be kellett számolnia.

89 Később az alispán felhatalmazást kapott a közgyűléstől, hogy azokban az ügyekben, amelyekben úgy látja, hogy nincs szükség közgyűlési határozathozatalra, egyszerű körlevelek útján intézkedhessek.

90 Bizonyos konkrét ügyek elintézésére, az adókivetés előkészítésére, a megyei adószedő (perceptor) számadásainak a felülvizsgálatára, továbbá az összeírásoknál való közreműködésre a közgyűlés külön bizottságot — deputációt — választott és küldött ki. A bizottsági tagságot el kellett vállalni, a tagok a munkájukért azonban napidíjat kaptak, amit a közgyűlés esetről esetre állapított meg. Ilyen bizottságot küldött ki a megye az összeírásokhoz például 1724ben is a simontornyai járásba Wilt János, Queck Krisztián, Tier Kristóf, Hegyfalussy István és a megyei adószedő, a földvári járásba pedig Friebeisz* Ferenc, Mikcsevics György, Bockler Antal és még két szolgabíró személyében.

91 A deputációk sem határozhattak azonban önállóan. Működésükről minden esetben jelentést kellett betérjeszteniök a közgyűléshez. A megyei közgyűlés tagjai A vármegyék meghatározásában „universitas praelatorum magnatum et nobilium comitatus" jut a legjellegzetesebben kifejezésre az, hogy tulajdonképpen kik alkották a nemesi vármegyét, kik voltak a nemesi közgyűlés tagjai: az egyházak főpapjai, a világi főurak és a köznemesek. A XVIII. században Tolna megyében is csak azokat a nemeseket illette meg a közgyűlési és szavazati jog, akik a megye területén birtokkal rendelkeztek, függetlenül attól, hogy a megyében, vagy azon kívül laktak-e.

92 A birto* A név helyesen: Frieweis. A tanulmányban mindenütt a forrás szerinti névaJakot használjuk. 140