Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

gazdájuktól megfelelő utasítást tudjanak kérni és kapni magatartásukra vonatkozólag. Ha mindez nem történt meg, akkor a gyűlést nem lehetett megtartani. Ha mégis megtartották, a gyűlés határozatait nem kellett érvényeseknek elfogadni. így például amikor Broderich András alispán 1711. április 20-ára Várallyára általános közgyűlést hirdetett, de azt a főispánnal előzetesen nem közölte, a megye nemeseinek feljelentése alapján a főispán felelősségre vonta Broderichet és a gyűlést nem is engedte megtartani.

65 Az újabb gyűlést azután Broderich már a főispánnal történt előzetes megállapodás alapján szabályszerűen hívta össze. A kialakult szokásnak megfelelően a főszolgabíráknak kötelességévé tette, hogy a gyűlés megtartásának a helyét és idejét küldönceik útján minden faluban és mezővárosban tegyék közhírré, egyben az előírt írásbeli meghívókat is időben kézbesíttette.

66 A KÖZGYŰLÉS TARTÁSÁNAK HELYE ÁLLANDÓ MEGYESZÉKHELY ÉS SZÉKHÁZ A vármegyéknek egészen a XIV. század végéig általában nem volt kijelölt székhelyük. A közgyűlések tartásának a helye még azokban a vármegyékben is állandóan váltakozott, amelyeknek a területén nagyobb, kiváltságos városok léteztek. A megyegyűlésekre összegyűlt nemesek ugyanis nem szívesen vetették alá magukat az ilyen kiváltságos városok rájuk nézve is érvényes jogszabályainak. Ilyen kiváltságos város Tolna megyében soha nem volt. A fő-és alispánok, akik gyakran váltották egymást, a megyei egyetemes gyűléseket rendszerint a saját birtokukra hívták egybe, ahol kastélyukban az akkor még kisszámú nemesi közgyűlési tagokat szállással és élelemmel el tudták látni. Megyénkben a XIV. század végéig a legtöbb megyegyűlést mégis Tolna-váron (Tolnán) és Kölesden tartották.

67 Az 1399. évtől kezdve azonban már a mainál lényegesen nagyobb területű megyének szinte a mértani középpontjában fekvő Csernyéden zajlottak le leginkább a megyeszékek, amelyeken ekkor még családostul, lovastul, szolgáikkal együtt jelentek meg és sátrakban szállásoltak a részt vevő nemesek,

68 Csernyéd, mely később oppidum (mezőváros) lett, a mai Szakály község közelében, a szakályi malmon felül, a Kapós vizébe folyó patak mellett terült el, a török uralom ideje alatt teljesen elpusztult, utána pedig nem népesült újjá.

69 Csernyédet tekinthetjük így Tolna megye első állandó székhelyének. „A XVIII. század elején állítólag még látható volt Csernyed-pusztán egy kerek, meredekebb dombon valamiféle rom, talán épp a megye első székházának az omladozó fala."

70 Megítélésünk szerint azonban ez a fal inkább egy templom romja lehetett, mivel a török előtt a megyékben, ha volt is kijelölt megyeszékhely, ott nem igen építettek a nemesek még külön székházat. A közgyűlések tartásának a helye a török kiűzése után — a megyei szervezet 1696. évi újjáalakulásától kezdve — állandóan váltakozott egészen addig, amíg a megyei karok és rendek 1725-ben Simontornyát végleges megyeszékhellyé jelölték ki és ahol 1727-re már az állandó megyei székház is felépült. 136