Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

és 20 forintot,

38 mások lakói viszont csak a földesúri jog elismeréséül, „in signum recognitionis" adtak valamit, mint a ságiak egy pár karmazsin csizmát, sokszor ezt is csak „sub rosa", mint Szekszárdról olvassuk egy 1700-ban készült összeírásban.

39 S ha most még ezekhez az adatokhoz hozzávesszük Esterházy Jánosnak Esterházy Pálhoz Győrből, 1668. augusztus 15-én írt levelét, akkor képet kapunk arról, milyen kapcsolatokat jelentett a magyar földesuraság a hódolt területen. Figyelmébe ajánlja benne a hozzá panaszaikkal menő simontornyai és koppányi rác jobbágyait, s kéri, tegyen meg mindent, hogy eltérítse róluk a körülöttük lézengő sok szabad katonát, mert el kell pusztulniok miattuk.

40 Azok közül a családok közül, amelyek birtokosok voltak megyénkben már a török időkben, a következőket ismerjük. A Daróczy -család. — A középkorban a Rátót nembeli Paksi-család birtokában volt Paks egy része s néhány helység. A XVII. század derekán Királydaróczi Daróczy Zsigmond nőül vette Paksy Annát, s tőle származott le a Daróczy-családnak Tolna megyei ága. A Paksy-családnak leányági birtokait ugyanis a fia, István, tatai kapitány szerezte vissza hosszas pereskedés után a fiskustól és a neoacquistica bizottságtól. Egy 1689-i összeírásban azt olvassuk, hogy földesúr volt a török alatt is, és Gerjen s Vetle fizettek neki. Az 1696-i összeírás szerint Paks, Gerjen, Madocsa és bölcskei birtokrész volt az övé. 1702-ben a nagy per egyezséggel végződött az udvari kamara és a Paksy-család nőági utódai között. Ennek alapján ezek visszakapták többek között Paks városát és 27 tolnai birtokot, elengedik nekik a ius armorumot, de 32 000 forintot kötelesek fizetni.

41 Az Esterházy -család. — Esterházy Jánosnak fentebb ismertetett leveléből láttuk, hogy a család birtoka volt megyénkben a XVII. században a simontornyai uradalom. Pesthyeny András és János magtalan halála után I. Ferdinánd ezt Zay Ferenc kassai parancsnoknak és fele részben Lis^hy Jánosnak és Viczmándy Mátyásnak adományozta: a beiktatást azonban csak Marcaliban végezhették el 1561-ben. Sokáig nem hallunk róla, mígnem 1620-ban az Esterházy-birtokok között találkozunk vele, s az 1622-i uradalmi összeírásban mind a vár, mind a város fel van véve az ozorai és tamási uradalmakat képező 21 község közé. Amikor Esterházy Pál a ius armorumról tárgyalt az udvari kamarával, azt bizonyította, hogy Ozora, Tamási és Simontornya anyja, Nyáry Krisztina révén Zsigmond király adománya, 1421 óta megszakítatlanul öröklődtek a családban, s így őt illetik.

42 Fadd földesura a XVI. század végén (1585—9) P i s k y István tihanyi várkapitány volt. Magva szakadván, Thurzó nádor 1610-ben Mész faluval együtt Abafíy Miklós tokaji és Béri Balogh Péter kapornaki várkapitánynak adományozta; ugyanekkor e két családnak adta a K e r e k i Demeter magszakadása folytán a koronára háramlott Hencse pusztát is. Az Abaffyak azután 1703-ban a faddi és hencsei részeiket eladták B. Balogh Ádámnak és feleségének, s így egyedül ez a család lett itt birtokon. Balogh Ádám még 1695-ben elcserélte nővérével, Tulok Gergelynével zalai birtokaiért az ő tolnai részeit s így ő lett Fadd és Hencse egyedüli földesura. 1701 végén vagy 1702 elején ide is költözött, miután eladta Vas megyei birtokait.

43 1699-től kezdve képviselője állandóan ott volt a megyei közgyűléseken. 13