Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703-1740) • 125

február 26-án Simontornyán tartotta a megye nemessége/* Ezzel a közgyűléssel azután az 1686—1703. tartó újjáépítési munka, illetve a megyei önkormányzati igazgatás kezdődő szakasza le is zárult, azt befejezettnek tekinthetjük.

5 Tanulmányunkban a vármegyei önkormányzati szervezet 1703—1740-ig terjedő kialakulásáról és működéséről igyekszünk szemléltető képet nyújtani. Megyei közigazgatás a Rákóczi-szabadságharc ideje alatt (1703—1711.) Az 1703—1711. évig tartó Rákóczi-szabadságharc idejéből nincsenek közgyűlési jegyzőkönyveink, tekintve, hogy ez idő alatt nem tartottak, de nem is tarthattak közgyűlést a megyében. A politikai viszonyok, a gazdasági helyzet és a közigazgatás működése mindig a pillanatnyi katonai helyzettől függött. Iratok így igen gyéren maradtak ránk, ezért a Tolna megyei „kuruc-vármegye" szervezetének felépítéséről és személyi összetételéről vajmi keveset tudunk. A kuruc seregek 1704 januárjában kelet és nyugat felől szinte egyidőben jelentek meg a megye területén, amelynek birtoklása az egész Dunántúl kulcsa lett.

6 A vármegye tisztviselői, a nagybirtokosok provizorai (tiszttartói) elmenekültek a megyéből. Ennek következtében a megyei igazgatási szervezet működése teljesen megszűnt. Akadt ugyan egy-két olyan megyei tisztviselő, aki idejében nem tudott elmenekülni és ezért igyekezett a kurucokhoz simulni. Így például ifj. Haunolt János, hg. Eszterházy dombóvári provizora, egyben megyei perceptor (adószedő) is a felkelőkhöz csatlakozott. Amikor azonban szolgálatra jelentkezett, a kurucok kifosztották, bebörtönözték, sőt még a feleségét meg is verték.

7 Lévay Sámuel szolgabíró szintén a helyén maradt és már mint Tolna város követe 1704-ben írásos kérvényt is nyújtott be bizonyos rendellenességek orvoslása céljából Rákóczi fejedelemhez.

8 Daróczy István, akit 1699-ben választottak meg a megye alispánjává, még elnökölt az 1703. február 6-i simontornyai közgyűlésen, utána azonban ő is eltávozott a megyéből. Nem állt ugyan a labancok oldalára, de mint paksi királyi postamester a kurucokat sem akarta támogatni. Ezért Rákóczi fejedelem a Daróczy-birtokon élő jobbágyok közül azokat, akik őt szolgálták, felmentette a kilencedelés és minden más jobbágyi szolgáltatás alól.

9 A császári hadak vezérei ettől fogva Broderich Andrást tekintették a megye alispánjának, akit az 1696. február 12-i közgyűlésen — főispáni nyomásra — megválasztottak ugyan alispánnak, de a megye vele elégedetlen nemesei még ugyanezen évben, a november 16-i gyűlésen Dallos Andrást tették a helyébe.

10 Dél felől a megye határaihoz közeledő Huyn, császári tábornok 1704. április 4-én Szigetvárról kelt levelében fel is szólította Broderichet, „mint a megye formaszerinti (?) alispánját, maradjanak meg a császár hűségén, mivel ő sürgős segítséget fog nyújtani majd a kurucok ellen."

n Broderich ennek ellenére elmenekült a kurucok elől és 1704 júliusában már Győrben élt.

12 Onnan csak akkor tért vissza Tolnába, amikor a kuruc seregek 1709-ben végleg feladták az egész Dunántúlt. A kurucoknak is szükségük volt azonban valamiféle megyei közigazgatási szervezet működtetésére, főleg azért, hogy a hadviseléshez szükséges adókat behajthassák és a csapataik élelmezését, elszállásolását biztosíthassák. A Rákóczi 126