Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

6. 1692-ben a földvári provizor jelenti Budára, hogy megkapta a rendeletet az ingyenmunka tárgyában, s h

a felenged az idő, hozzáfog az utak megjavításához (1692. III. 20. Ber. u. Schr.); — 1692. III. 21. az újpalánkai harmincados jelenti, hogy megkapta a hídjavításra küldött 100 régi szeget, de most nem tud hozzáfogni a munkához, mert nagy az áradás (u. o.); — 1692. III. 5. a földvári provizor jelenti, hogy a kompot meg kellene javítani, mert nagyobb terhet nem bír el. (u. o.). 7. A földvári tiszttartó 1694-ben kéri a központot, engedélyezzenek oda egy káplánt, s a harmincadból évi 100 forint fizetést részére [1694. (nr. 12.). Ber. u. Schr.]. — Az újpalánkai harmincados 1700-ban jelentette, hogy a szekszárdi plébános 1699-ben jól ellátta a szolgálatát s most is szorgalmasan végzi. (u. o.). 8. A szekszárdi kerületé: O. L. U. et. C. 54/21.; a simontornyai kincstári uradalomé: u. o. 46/66. — 1692. HT. 13. a földvári provizor jelenti, hogy már elvégezte volna kerülete összeírását, de Belgrád elfoglalásának hírére úgy megrémült a nép, hogy az erdőkbe s a szigetekre széledt szét, s így rnég négy falu hátra van (Ber. u. Schr.). — A simontornyai provizor az^ jelentette 1695-ben Budára, hogy még két falut nem írt össze, mert a lakóik az erdőkben tartózkodnak s évenként kétszer-háromszor változtatják lakásukat [1965. X. (nr. 42.) Ber. u. Schr.]. 9. Földvár jövedelmei között 1570-ben említik a defterek a vámot, 1562-ben pedig a kikötőjét (I. 143. 205.). — Simontornya vámjának és révének jövedelméről 1578— 84-ben olvasunk (II. 523. 527.). — Űjpalánkán sokat szerepel a sárvízi hídvám (I. 143., 205., II. 139., 140.). — A kamarai felügyelőség 1690. VI. 20. felvilágosítást kért a földvári provizortól „ratione telonii Turcici", aki azt felelte, hogy ez megszűnt, s így nem tudja, mit szedjenek egy ökör után (Ber. u. Schr.). 10. A szekszárdi kerületről 1689-ben készült összeírásban ez^ olvassuk róla: „nunc desertus locus" „ab oriente ponté telloniali (!) trans fluvium posito" (O. L. U. et C. 54/21.). 11. 1689 végén még ő írta össze a szekszárdi kerület falvait (O. L. U. et C. 54/21.), de 1690. III. 6. már Gregorics küldi be 1689-ről a számadásokat. 12 A rá vonatkozó iratokat lásd: O. L. Ber. u. Schr. — Holub J.: Az újpalánkai harmincad-hivatal és kamarai tiszttartóság 1686—1703. (Tolnamegyei Űjság, 1936. dec. 23.). — Pinderóczy: úgy látszik, rövid szekszárdi tartózkodása alatt nagyon megkedvelte az ottani jó borokat, s elhanyagolta a hivatalát, e mellett kegyetlenül szigorú volt az alája tartozó jobbágyokkal szemben is. Karacsics Mihály, régi birtokos megyénkben, 1689 decemberében így írt róla Jány Ferenc pécsváradi apátnak: „...nem tudatik, minemű vakmerőséggel, avagy gonosz indulattal viseltetvén az nagy borbéli ital miatt, minemű kegyetlenséggel bánjék az szegénységgel az szekszárdi tiszttartó... az borban elmerülvén. Soha azon személy maga hivataljának véghezvitelére nem érkezhetik; ... akasztófára volna érdemes, .. .Ki ha tovább is így fog durálni, az tabódi mező s mind peniglen az két Sár és Duna melléke nem hogy épülne, inkább nagyobb pusztulása és elszélesedése következik... Nagyságtok inkább ezen szekszárdi h armincado st érdeme szerint más állapotba is hivatalba helyeztesse". (O. L. Jány-lt. II. 300.). — Nem lehetetlen, hogy Jány helyeztette el. 13. Ugyan már 1693. XI. 10. újpalánkai provizorként említik (Koller, i. m. VII. 163.). — 1700. „Dreissiger und Provisor allda" (O. L. NRA. 91./4.). 14. 1690. VI. 24. Ber. u. Schr. 15. 1693. VII. 1. Ber. u. Schr. 105