Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974)

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig • 5

tok találhatók még rá a megyei jegyzőkönyvben (22., 23., 26., 29., 45., 47.), továbbá: O. L. Litt. comit. 1701.; Conclusa deputationis ministerialis 1701. és Nádori lt. 45. 2. 70. Ez utóbbi fasciculusban érdekes adatok a vizsgálatra, az elrabolt holmikra stb. 114. Jkv. 40. 115. O. L. Litt. comit. 116. 1696. VIII. 10. Tm. lt. 1. 117. O. L. Dikális lajstromok XLVI. 118. 1696. O. L. Nádori lt. 54. 4. 17.; Tm. lt. 3. 33.; Nádori lt. 54. 7. 57. és 45. 3. 4. 119. Tm. lt. 1. 55. — Belacról azt olvassuk az 1700-i összeírásban, hogy két éve népesült be schismatikus rácokkal. (NRA. 91/4.). 120. Hofkriegsarchdv, Bécs. 1697. Bd. 399. p. 90.; p. 116.; Bd. 400. p. 577.; Taba I.: A XVII. század végének télepítéspolitikája: Történetírás 1938. 93. 121. O. L. Conclusa deput. minist. 122. Jkv. 19., 31. 123. Jkv. 52. 124. Az újpalánkai tiszttartó behajtotta rajtuk 1696 végén a tizedet, Monaszterly János, a rácok alvajdája azonban 1697 februárjában kérte a kamarai jószágkormányzóságot, hogy adassa vissza nekik (1697. II. Ber. u. Schr.). — Ugyanő 1698 áprilisában azt jelentette Budára, hogy a grábóci, janyai és újpalánkai rácok nem akarják megfizetni a tizedet (1698. IV. 26. u. o.). 125. Mérey Mihály, szekszárdi apát, 1698-ban kérte a budai adminisztrációt, állíttassanak ki a rác patriarchával rendeletet a rácoknak, hogy fizessenek neki, mint földesúrnak cenzust és tizedet. 126. 1692. Gerjen határában (Bartal A.: i. m. 88.); „habentur sufficientes vineae et territoria", — írta Paksról Daróczy István a budai jószágkormányzósághoz (1692. III. Ber. u. Schr.); 1701-ben Nagy- és Kistormásról (Varga Anna: Két szomszéd falu. Szeged, 1940. 8.). 127. Jkv. 10—11. 123. O. L. Acta subdel, comm. Bud. nr. 111. 129. Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása kül. tek. az 1770—1815. esztendőkre Bpest, 1933. 133. 130. Jkv. 16., 33. 131. Ber. u. Schr. 132. Bpesti Egyet. Könyvt. Coll. Hevenes. T. 29. p. 343—5. 133. Rapaics R.: A kadarkaszőllő és vörösboraink: Természettud. Közi. 1938. 9. sz. — A budai hegyekben is ebben az időben ültettek először kék szőlőt, s az 1701. évi városi jegyzőkönyv említi az első budai vörös bort (Dvihally Anna Mária: A budai szőllőművélés története. Bpest. 1Í932. 30.). 134. O. L. Jány-lt. II. 207., 208. — 10 dénár volt ekkor a sertéshús fontja is. 135. Daróczy A.: Tolna vm. közgazdasági leírása I- Bpest. 1909. 23. 136. Dikális lajstromok XLVI. Acta subdel. comm. nr. 111.; Tm. lt. 137. O. L. Nádori lt. 54. 7. 58. 138. 1696-ban Janyán 79, Madocsán 80, Bölcskén 114, Gerjenben 63, Szentgyörgyön 65, Űjpalánkán 48 és Nyámádon 29 kast írtak össze. 139. 1565-ben is olvasunk arról, hogy a sárköziek pisces hebdomadales-t, tehát „hetes halakat adtak Zrínyi udvarába, amikor Szigethez adóztak (Hofkammerarchiv. Hungarn, f. 15. 423. O. L. Jány-lt. II. 232. 268. 140. Holub J.: i. m. 22.; Jkv. 43. 103