Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

csoport kivételével — kivonták a magyar és a német seregeket. A fasizmus uralma megszűnt. b) 1944. november 30-án a hajnali órákban érkeztek meg az első szovjet egységek a város területére. (Érthető, hogy a város lakói november 30-án ünneplik a megyeszékhely felszabadulását.) c) 1944. december 2-án teszi közzé a TASZSZ a hadijelentést, amely Tolna megye székhelyének felszabadításáról adott hírt a világnak. (A szakirodalmak, a feldolgozások eddig ezt a dátumot használták.) Mit fogadhatunk el hitelesnek? Melyik tükrözi a valóságot? A hadijelentések, mint a legfontosabb korabeli — és közkézen forgó — dokumentumok adottak. Alapvető tájékoztatóul szolgálnak a harci cselekmények, a frontvonalak mozgásának vizsgálatához. Értelemszerűen ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. De tudnunk kell, hogy a hadi jelentéseket — az antifasiszta koalíció hatalmainak hadi jelentéseiről van szó — az események megtörténte után igen gyakran csak 24—36—48 órával később adták ki, ennyivel később adták hírül egy-egy terület felszabadítását. Ez a késés könnyen indokolható: figyelembe kellett venni a front mozgását, mert pl. egyáltalán nem biztos, hogy ahol a járőr megjelent, vagy kisebb-nagyobb katonai osztag sikereket ért el az ellenséggel vívott harcban, az a terület máris felszabadult; a jelentések megfogalmazása, azok továbbítása, jóváhagyása, stb. mind időt vett igénybe. Arról nem is szólva, hogy esetleg taktikai okok is közrejátszhattak abban, mikor tettek közzé bizonyos adatokat. Igaznak kell elfogadnunk azt a nézetet, mely szerint az adott területnek kiürítése — amennyiben ismételten nem került a fasiszták kezére — egyúttal a fasizmus uralmának megszűnését is jelentette. De ilyen esetben is indokoltabb ,,kiürített területről", „senki földjéről" beszélni, mint felszabadulásról, annál is inkább, mert ilyen körülmények között a felszabadító seregek még nem vették birtokukba az adott községet, várost, lakott települést. Kivételt képez természetesen az olyan helyzet, amikor a fasiszta seregek elvonulása után esetleg hetek, vagy talán egy hónap is eltelt, amíg szovjet ember érkezett oda. Nagy általánosságban az emberek azt vallják, hogy a felszabadulás akkor következett be, amikor a szovjet seregek, vagy más felszabadító csapatok, ténylegesen birtokba vették a szóban forgó térséget. Indokolt megjegyezni, hogy az utóbbi nézetek — annak ellenére, hogy két egymást követő napot jelölnek — nagyon gyakran csak néhány órás különbözetet jelentenek. A szovjet seregek taktikája ugyanis általában az volt, hogy késő éjszaka már nem vonultak be a megközelített községbe, hanem — esetleg a községet teljesen körülzárva — a határban állomásoztak és csak a hajnali órákban mentek be a lakott területre. * Érdemes felfigyelni a fentebb hivatkozott visszaemlékezések egyik ismétlődő gondolatára. Az egykori német nyelvű községekből származó visszaemlékezések csaknem mindegyike szóvá teszi: a fasizmus propagandagépezete azt híresztelte el, hogy a szovjetek mindazokat a személyeket, akik németek, vagy nevük német hangzású, azokat kivégzik. Ezért e községek lakói bizalmatlanul fogadták a felszabadító seregeket, elbújtak, lakásaikba zárkóztak mindaddig, amíg meg nem győződtek az igazságról. Az igazság — a visszaemlékezések tanúsága szerint is — hamar kiderült. A szovjetek senkit sem bántottak azért, mert német, vagy neve német hangzású. A kezdeti bizalmatlanság, a feszültség hamar 37