Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

a további ellenállás, az esztelen harc. így ezek is civil ruhát öltöttek, de ezek nagy része szerencsésen megúszta, hiszen magyarok voltak, így a lakossággal való elvegyülésük könnyebben sikerült.. ,"'

n A felszabadulás reggelén a bevonuló szovjet seregek zajától volt hangos Szekszárd. Reggel közvetlenül hat óra előtt még kihalt, csendes volt a Béla tér. Nem volt ott más, mint a plébánia előtt csoportosuló papság, élükön Makray préposttal. Ehhez a csoporthoz csatlakozott a városháza házmesterének felesége. Pozsonyi Ignácné is. Ö így emlékezik vissza a felszabadulásra: „Néhány perccel hat óra előtt léptem ki a városháza kapuján. Csak a közelben álló papokat láttam. Odamentem hozzájuk. Néhány perccel később a Takarékszövetkezet épületének sarkánál láttuk meg az első szovjet tisztet, aki a Garay térről igyekezett a Béla térre. A tisztet még néhány katona követte. Odajöttek hozzánk. Makray a plébánia előtt néhány szót váltott a tiszttel •— nem mondott köszöntőt, hanem a plébániára mutatva kérte, hogy ne essék bántódása az épületnek és a templomnak. Köszöntésre nem is kerülhetett volna sor, még ha készült is volna erre, mert a szovjet tiszt utasított bennünket, hogy húzódjunk vissza az épületekbe. A Béla téren ezen egyetlen civil csoportnál nem volt fehér zászló és nem köszöntött senkit. A város vezetőn pedig, akik az előző napon a zászló készítését annyira sürgették és a város átadásának mikéntjéről beszéltek, láthatók sem voltak a környéken. Az elmondottakat követően mintegy félórával később érkezett meg a szovjet hadseregnek egy nagyobb egysége és kezdie meg az épületek átkutatását, nem rejtőznek-e fasiszta katonák valahol? Csak ekkor, a szovjet katonák kérésére nyitottam ki a városháza irodáinak este bezárt, és reggel is sértetlen ajtaját."

92 A megyeszékhely környékén lezajlott kisebb, helyi jelentőségű harcokat követően minden ellenállás nélkül közelíthették meg a szovjet csapatok Tolnát, a megye egyik fontos könnyűipari bázisát. A fasiszta csapatok fegyvereiket elhagyva menekültek. Miután a község területén harcok nem voltak, a lakosság kivonult az utcára, hogy lássa a felszabadító csapatok érkezését. Ezekről szólnak az alábbi visszaemlékezések: „Községünket (Tolna) a szovjet hadsereg 1944. november 30-án vér nélkül szabadította fel."

93 „Szálasi »vitézei« megzavarodva meneküllek Paks felé. A magyar katonák, akiket az orosz felszabadító hadsereg ellen a.kartak bevetni, otthagyták a kápolnánál felállított kis ágyúikat, a házakba jönnek egy rossz civil nadrágot kérve az átöltözéshez .. . Ketten, én és Korpus barátom fogadtuk és üdvözöltük a Tolna közepén — akkor Szentháromság néven ismert — téren az első bevonuló felszabadító barátainkat. Orosz nyelven üdvözöltük őket, akiknek vezetőjük, egy százados, köszönte meg nekünk a fogadást, és megkért bennünket: kérjük fel a község lakosait nevükben, hogy mindenki menjen szépen haza a lakására, senkinek semmi bántódása nem lesz. Kihangsúlyozta, ők jóbarátként jöttek hozzánk és kérik, hogy Tolna lakosai ugyanúgy fogadják őket. Mi, a felszabadító százados barátunk szavait megköszönve, magyarra tolmácsolva adtuk át az ott összegyülteknek, mire a tömeg szavainkat megfogadva szétoszlott, ment mindenki megnyugodva a lakására . . ."

9i 29