Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

A másik hasonló jellegű intézkedés az engedély nélkül Magyarországon tartózkodó idegen állampolgár zsidókra vonatkozott. A rendelet a rendőrség rádiószolgálatán keresztül jött és együttesen hajtotta végre a rendőrség és a csendőrség a kapitányság és a főszolgabírák irányítása alatt. A razziát április 22-én tartották és a megyében egyedül Pakson vettek őrizetbe 19 személyt. Ebből 17 személy a történelmi Magyarországon született, csupán egy 5 éves kislány és egy 9 éves fiú voltak bécsi születésűek.

77 Az április 26-án megjelent és fegyvertartási engedélyekre vonatkozó rendelet végrehajtásáról már szóltunk. Előadódott egy speciális eset. A gyönki főszolgabíró a Fried Bernát és Fiai Bőripari és Kereskedelmi rt. bejegyzett cég biztonsági őrei részére kiadott fegyverviselési engedélyeket is megvonta. A vállalat hadiüzemi parancsnoka a főszolgabírói határozatot megfellebbezte az alispánhoz. Az alispán a fellebbezésnek helyt adott és kimondta, hogy a korlátozó rendelet zsidó személyekre vonatkozik, cég nem tekinthető természetes személynek. Az engedély jogilag a vállalaté, melynek biztonságos működéséhez fegyveres őrségre van szüksége. A fegyvereket visszaadja, de megállapítja, hogy azok zsidó személy kezébe nem kerülhetnek és ezért a hadiüzemi személyzeti parancsnok a felelős.

78 Április közepén megkezdődött a zsidók számbavétele. A csendőrségi és feltehetően rendőrségi hálózat útján a belügyminiszter bizalmas rendeletben elrendelte a zsidók összeírását. A névjegyzékek részben a különböző közbiztonsági szervekhez, részben a belügyminisztériumba kerültek.'

9 A közéleti szerepléstől való visszaszorítást végrehajtották a megyében is. A zsidó orvosokat, úgyszintén egy-két állami szolgálatban álló zsidó származású mérnököt nyugdíjaztak és a gyógyszertárak jogosítványait is megvonták. Ezek az intézkedések az országos szabványok szerint történtek. Tolna Vármegye Igazoló Választmánya is megkezdte a törvényhatósági tagsággal rendelkező zsidók jogaiktól való megfosztását. Hivatkozva a közszolgálatból és közmegbízatásból kizáró rendeletre egyforma sablonos véghatározatokat hozott: „A rendelet által szolgálni kívánt és kifejezetten a zsidók közmegbízatásainak megvonására irányuló ezt a célt tekintve megállapítjuk, hogy zsidónak minősülő személy törvényhatósági bizottsági tag minősége is közmegbízatáson alapszik és így zsidó nem vehet részt a törvényhatóság önkormányzatának életében sem.

,m Ugyanígy végrehajtották a személycseréket valamennyi egyesületnél, szervezetnél. A német követség, illetve Veesenmayer gauleiter figyelemmel kísérte a zsidókérdésben tett magyar intézkedéseket. Megállapította már a rendeletek kiadásakor, hogy megítélése szerint a Sztójay-kormány „e kérdésnek a mi értelmezésünk szerinti megoldását komolyan veszi. Az itteni viszonyokhoz mérten ez a fejlemény szokatlanul gyorsnak mondható." Nem tartja kielégítőnek viszont a rendeletek megszegői ellen kilátásba helyezett büntetéseket, ezeket ugyanis a mai értelemben vett szabálysértésnek, akkor kihágásnak minősítették és legfeljebb internálást vonhattak maguk után. „Ezért — folytatja Veesenmayer — megfelelő módon fogom a kihágások példamutató büntetését biztosítani és úgy gondolom, hogy ezt rendeleti úton és gyakorlati beavatkozással el tudom érni."

u Ez a jelentés bizonyítja, hogy Veesenmayer akaratának végrehajtását kétféle módon oldhatta meg: A bábkormány törvényesnek látszó rendeleteivel, s ha ez nem ment, a Gestapo és az SD „gyakorlati beavatkozásával". A német külügyminisztérium szintén elemezte a Veesenmayer által megfelelőnek mondott rendelkezéseket. Megállapították a Birodalomban, hogy két 98