Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

hogy értékeikre a németek ráteszik kezüket, másrészről a megértő*) keresztények rokonszenvét is felkeltette. Megyeri Mária, Bonyhádon a főszolgabíró hivatalban szolgálatot teljesítő vármegyei kezelő egy későbbi jegyzőkönyvezés során a következőket adta elő: „A német bejövetele alkalmával eljött hozzá a szomszédban már 20—25 éve lakó és vele jóviszonyban levő Krausz Simon és felesége és arra kérte, hogy egy kis használt fehérneműt és 6—7 liter libazsírt őrizzen meg, mert nem szeretné, ha a németek mindenét elvennék és családjával nélkülöznének. Igen szorgalmas munkás emberek voltak, megsajnálta őket és a csomagot, zsírt megőrzésre emberbaráti szeretetből elfogadta tőlük."

m Majd később látni fogjuk, hogy Bonyhádon — és az egész megyében — nagy rokonszenvet és együttérzést mutatott ki a lakosság a zsidók kifosztásával kapcsolatban. A csendőrség hivatkozott arra, hogy csaknem a legtöbb elrejtett zsidóvagyont Bonyhádon találták. Ezek a szimpátia-megnyilvánulások nem voltak egyedülállóak. Két visszaemlékező, az egyik értelmiségi, a másik munkás ember, a zsidók elleni intézkedések visszhangját a következőkben foglalta össze: „A zsidók elleni intézkedések közül a gazdasági tevékenység visszaszorítására tett intézkedéseket a lakosság még majdnem érdektelenül, némi maliciával fogadta. A hírhedt sárga csillag viselési kényszere azonban már sajnálkozó együttérzést váltott ki. Mondhatom, hogy csak igen kevesen használták fel ezt az érdekeltek megalázására.'*

7 „A közvélemény — azért merem mondani, mert mi minden házhoz jártunk, hiszen villanyszerelőre szükség volt és minden háznál kellett ezekről beszélni — szegényebb rétegénél a legmélyebb felháborodást váltott ki a zsidók ilyen megcsúfolása: a csillag viselés, a gettóbazárás, majd a kitelepítés."

m Az irányított közvélemény-alakítás természetesen másképp viselkedett. A Tolnamegyei Hírlap április 1-i száma nagy betűkkel hirdeti az új intézkedéseket: „A zsidókérdés új rendezése", majd beszámol a március 29-i minisztertanácson elfogadott rendeletekről. A vezércikk „Húsz éves álom után..." címmel nyíltan lobogtatja a fasizmus zászlaját. „ ... Ez a villámgyors német lépés megakadályozta, hogy egy elgyengült kormányzat országunkat az Olaszországhoz hasonló Badoglio-szerű árulásba vigye és ezzel az öngyilkosságba taszítsa. A két évtizedes álomból tehát végzetszerű mementóként német megszállás befejezett ténye rebbentette fel a magyarságot, amely megdöbbenve, megdermedve állott szemtől szembe azzal az örvénnyel, melyből az utolsó pillanatban szerencsésen megmenekült."

m A kormány által nemsokára elnémított helyi sajtó már két héttel a német megszállás után nyíltan be merte vallani, hogy a megszállás egyik oka a háborúból való kilépés megakadályozása volt és célja ezeket a törekvéseket ti ehetetlenné tenni. A rendeletek végrehajtása megkezdődött. Szekszárdon éppen úgy, mint Budapesten. Közvetlenül a Gestapo vette kezébe a zsidók sorsának intézését. A zsidó hitközség elnökét, Erdős Nándor pékmestert már másnap hívatták a Gestapóhoz, ahol közölték vele, hogy mint a Zsidó Tanács elnöke működik és azokat az utasításokat, melyeket az ő révén kapnak, egyetemlegesen tartoznak végrehajtani. Állandóan hangoztatták a Gestapón — és ezzel hosszú ideig kétes értékű bizalmat sikerült a megalkuvásban támasztani — ha a kívánságokat maradéktalanul teljesítik, emberséges bánásmódra számíthatnak. Úgy mutatták, mintha a megszégyenítő és korlátozó rendelkezések csak az átmeneti háborús viszonyoknak lennének velejárói és azok később meg fognak szűnni. Ebben 96