Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

tet elsősorban a budapesti zsidóság sorsával foglalkozott, mint ahogy azt szerkesztői az előszóban meg is indokolták. Továbbiakban a megyebeli zsidóság sorsáról szeretnénk képet adni. Tragikus beszámoló, mert mint már írtuk, a németek március 19-i megjelenésével megkezdődtek az atrocitások a megyében és július első napjaiban a megyebeli gettók már teljesen kiürültek. Egy egészen kis létszámú kivételezettől eltekintve a zsidók elindultak a deportálás útján a haláltáborok felé. Ez a három hónap maga is tele volt borzalommal és csak a szándékosan elhintett reménykeltés volt az, ami egyáltalán lelkileg elviselhetőnek tüntette fel ezt az időszakot. Már március 19-én délután a Gestapo megbízottai megjelentek a magyar zsidóság Síp utcai székházában és másnap reggel 10 órára összehívatták a zsidóság vezetőit. Ekkor közölték velük, hogy Magyarországon minden zsidóügy a Gestapóra tartozik. Elrendelték, hogy saját kebelükből országos zsidótanácsot kell alakítaniuk és a Kommandó rajtuk keresztül fog intézkedni. Kiadták első parancsaikat, mely szerint Budapestet egyetlen zsidó sem hagyhatja el, a vidékről érkező zsidóknak jelentkezniük kell. A vallási sajtót ellenőrzésük alá vonták és kívánatosnak tartották, hogy ezen keresztül a pánikhangulat megelőzésére cikk jelenjék meg és a rabbik ugyanezt hirdessék. Megnyugtatásul közölték, hogy egyes letartóztatások más politikai okból történtek, a vallási, kulturális és szociális élet tovább folyik és lehetőséget adtak az esetleges panaszok előterjesztésére.

53 Mindez teljes összhangban volt Edmund Veesenmayer megbízási okmányával, melynek egyik szakasza a következőket tartalmazza: „Az SS és a rendőrség német erőkkel végrehajtandó magyarországi feladatainak ellátására — elsősorban a zsidókérdés rendőrségi vonatkozásaiban — a birodalom teljhatalmú megbízottjának törzséhez nyer beosztást egy magasabb SS- és rendőrségi vezető, aki megbízott politikai utasításai szerint jár el."

ai A Sztójay-kormány a többi kívánságokkal együtt igyekezett mennél gyorsabban eleget tenni a zsidóság elleni akciókra vonatkozó német követeléseknek. 1944. március 29-én a Sztójay-kormány minisztertanácsa egy sor, zsidókat korlátozó rendelkezést fogadott el. Joggal írja Kársai: „1944. március 29-e után mintegy 800 000 zsidónak minősülő magyar állampolgár várta reftegve, milyen szörnyűségeket tartogat számára minden következő nap."

55 Melyek voltak ezek a rendelkezések? A legsúlyosabb a zsidók megkülönböztető jelzéséről, az ún. „sárga csillagról" szóló rendelet.

66 Két vonatkozásban voltak ennek a rendeletnek előre nem látható következményei: Elsősorban középkori, barbár módon a magyar állampolgárok egy részét sértően, megalázóan megbélyegezték és ezzel minden lépésében kiszolgáltatták az aljas érzületű embereknek. Másodsorban szemmel láthatóan is meghatározta azoknak a magyar állampolgároknak a körét, akiket ezzel kiszolgáltatott a német rendőrhatóságoknak. A rendelet az 1941. XV. te. 9. és 16. §-ban foglaltak szerint határozta meg a zsidónak tekintendő személyek körét, vagyis az úgynevezett fajvédelmi törvényt vette a megkülönböztetés alapjául. Ez volt tehát az alapjogszabály, amelyre a többi ezt követő rendelkezések és azok végrehajtása épült. Ugyanezen a napon eltiltották a zsidók háztartásában nem zsidók alkalmazását.

57 A közéletből való kizárásra, a zsidók közszolgálatának és közmegbízatásainak, továbbá ügyvédi működésének megszüntetéséről

08 a sajtókamarai, valamint színművészeti és filmművészeti kamarai tagságok megszüntetéséről hoztak rendeletet.

59 A jogszabályok kimondták, hogy a zsidók ilyen alkalma91