Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

Érvelése nagyon is átlátszó volt a németek előtt: A magyar határokat a magyar hadsereg akarja védeni. Cserébe felajánlotta, hogy ha a német csapatok mögött biztonsági szolgálatot teljesítő és kellően fel nem szerelt magyar egységek a Kárpátok vonalát foglalhatja el, azt német segítség nélkül is meg fogja és tudja védeni.

35 A levél megírását és elküldését nem hozták nyilvánosságra. A kormányzó levelét Szombathelyi vezérezredes, vezérkari főnök vitte magával a vezéri főhadiszállásra. Jellemző, hogy a német vezérkar a magyar hadsereg vezetőjével először tárgyalni sem akart. Hitler határozott utasítására fogadták Szombathelyit. E tárgyalási készség mögött az volt, hogy Hitler személyesen akarta „leteremteni" a magyar vezérkari főnököt.

3I) Természetesen a második hadsereg hazahozatalához éppen politikai okokból a német főhadiszálláson nem járultak hozzá. Horthy levelére 1944. március 18-án, Klessheimben szóban kapott választ: a megszállás tényét közölték vele. A frontok kedvezőtlen alakulása, a katonai tervek elkészülte, a külügyi, illetve politikai felderítés befejezése szükségesssé tette a magyar-akció végrehajtását a német vezetés számára. Hitler 1944. február 26-án fogadta Antonescu marsallt, a román fasiszta államfőt. Nyíltan közölte vele, hogy Magyarország megszállása küszöbön áll és ehhez szükség esetén román csapatokat is igénybe venne. Antonescu örömmel, de egy feltétellel ajánlotta fel a közreműködést: ez a Magyarországgal szembeni területi követelések azonnali teljesítése volt. A kívánságot Hitler nem tartotta megengedhetőnek és így tisztázódott, hogy a megszállásba sem román, sem a szintén tervbe vett szlovák csapatokat igénybe venni nem lehet. Következtetésképpen tehát a megszállást csak német csapatokkal kellett végrehajtani.

37 Két nap múlva, február 28-án, Hitler kiadta a rendelkezést Magyarország megszállási tervének, a Margarethe I-nek gyorsított ütemben való korszerűsítésére. A korábban kiadott szempontokhoz csupán csak annyit tett hozzá, hogy a felvonulás lehetőség szerint leplezett legyen. Ez az elhatározás feltételezhetően a Veesenmayer-féle terv tekintetbe vételét jelentette.

38 Már másnap megkezdődött egyes csapatok összevonása Bécs környékén és ez nem kis méretű lehetett. Bizonyítja az, hogy arról hamarosan Magyarországon is tudomást szerezte. 1943. szeptemberében a pozsonyi magyar katonai attasé, Lipcsey-Magyar Sándor vezérkari alezredes jelentette a külügyminisztériumnak, hogy a szlovák minisztertanácson szóba került Magyarország megszállásának lehetősége. Ebben — értesülése szerint — szlovák, román és horvát csapatok is részt vennének. Tiso szlovák elnöknek ez a terv nem nagyon tetszett. Ugyancsak a pozsonyi attasé egy hónap múlva jelentette a vezérkari főnökség kémelhárító osztálya vezetőjének, Kádár Gyula vezérkari ezredesnek, hogy tudomása szerint a nácipártban határozat született Magyarország egy későbbi időpontban történő megszállásáról. Kádár ezredes ezt az értesülést továbbította Kállaynak, Ghyczynek, Keresztes-Fischernek, Csataynak, Szombathelyinek és ifj. Horthy Miklósnak. Egyedül Keresztes-Fischer vette komolyan a tájékoztatást és a belügyminisztérium alárendelt szerveinek a fokozottabb megfigyelésre és a hírszerző tevékenység aktivizálására adott utasítást. A többiek úgy vélték, a németek hadereje a frontokon le van kötve. Még akkor sem vették komolyan a kérdést, amikor Lipcsey alezredes előre jelezte: egy német tiszt fel fogja keresni Kéry ezredest, hogy tőle negyven németbarát beállítottságú tábornok és tiszt nevét megtudja. Kéryt, akivel még többször találkozunk az események során, í:.t