Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

K. Balog János: Tolna megye felszabadítása • 5

a baloldali gondolkodású, kommunista, haladó antifasiszta beállítottságú emberek tömeges emigrációba kényszerítése. Nem véletlen, hogy a magyarság a fegyveres harcokban — létszámát tekintve — sokkal nagyobb arányban vett részt külföldön, mint idehaza. Magyarországon az úri osztályok még akkor sem voltak képesek a helyzet józan mérlegelésére, amikor a szovjet csapatok 1944-ben a győzelmek sorozatát aratva elérték a kelet-európai országokat. A magyar burzsoázia nem tanult a román eseményekből sem. Sem 1944. augusztusában — amikor pedig Hitler várta, hogy Magyarországon is bekövetkezik a romániai fordulathoz hasonló eseménysorozat —, de később sem volt képes a kiugrásra, amikor pedig a szovjet csapatok már az ország területén harcoltak. Inkább hatalomra segítette a nyilasokat, semhogy fegyvert adjon az általa mélyen megvetett és gyűlölt dolgozó tömegek kezébe. Ahhoz viszont a magyar nép volt erőtlen, szervezetlen, hogy a bolgár nép példáját követve, az uralkodó osztályok ellenére, fegyveresen felkelve szembeforduljon Hitlerrel. De ez nem jelenti, hogy Magyarországon ne lettek volna olyanok, akik készen álltak a cselekvésre. Igaz, a háború előtt és a háború kezdetén még sokan voltak, akik nem ismerték fel igazi érdekeiket, sokaknak tisztánlátását elvakította az évtizedeken át tartó demagógia és a soviniszta uszítás, de amint egyre erősebben éreztették hatásukat a háborús veszteségek és lett nyilvánvalóbbá a fasizmus elkerülhetetlen veresége, úgy érlelődött meg e társadalmi rétegekben a cselekvési szándék, kezdték felimerni igazi érdekeiket. Kezdetben szinte csak tapogatózva, majd egyre határozottabban, egyre tudatosabban léptek a cselekvés útjára. Ki egyedül, ki többedmagával szervezkedve kezdte meg a harcot, hogy előmozdítsa a béke, a demokrácia erőinek győzelmét a fasizmus felett. Voltak, akik hosszan tartó szervezkedéssel készültek egy-egy antifasiszta akció lebonyolítására, másokat az adott pillanat avatott ellenállóvá. Tolna megyében a háború alatt már nem működtek az illegális kommunista szervezetek. A fasizmus még a harmincas években fokozatosan felszámolta a szekszárdi, a paksi, a dunaföldvári, a tamási-ozorai, a dombóvári és a medinai-kölesdi illegális kommunista szervezeteket, sejteket, szervezkedési kísérleteket. De már érlelődött a talaj a többi társadalmi erő szervezkedésére. Tolna megye lakossága is a legkülönbözőbb módját találta meg annak, miként fékezze, akadályozza a fasiszta hadigépezet működését, szabotálja a parancsok és rendeletek végrehajtását. Felsorolni is hosszú volna valamennyit. Említsünk meg néhányat ezek közül: Gyakori volt a szövetséges hatalmak rádiójának hallgatása. Az így szerzett értesüléseket felhasználva egyre határozottabb háborúellenes propaganda bontakozott ki. 1944. nyarán már nevetségesen hatottak a német hadijelentések, amelyek állandóan a „tervszerű elszakadásról", „arcvonal-kiigazításról", „taktikai okokból történő visszavonulásról" beszéltek. A lakosság a frontról érkezett hírekből, a szövetséges hatalmak rádiójából jól tudta, hogy a jelentésekben szereplő „elszakadások" a valóságban vereségsorozatot jelentenek. Arról is vannak adatok, hogy a szövetséges hatalmak repülőgépei által szórt röpcédulákat, amelyek a frontviszonyokról adtak tájékoztatót, nem szolgáltatták be a hatóságoknak, hanem terjesztették, kézről kézre adták. A többi között közkézen forgott az alábbi kétnyelvű röplap is, amelynek egyik oldalán a magyar hadsereg tagjaihoz szóló felhívás olvasható. 6