Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Kisasszondy Éva: Az 1945-ös földreform Tolna megyében • 373

tozó egyes birtoktestek átadassanak Bogyiszló és Dunaszentgyörgy községeknek Várszegpuszta ellenében, ahonnan azonban most a fajsziak kitiltották őket. Ilyen körülmények között felelősséget nem vállalhatnak a történtekért, és megfelelő intézkedést kérnek a Tanácstól/

9 Tolna vármegye Földbirtokrendező Tanácsa a kérésre azt az utasítást adja, hogy a faddiak nyugodtan osszák fel igénylőiknek Várszegpusztát. „Esetleges akadályokat ide sürgősen jelentse, hogy szükség esetén karhatalmat alkalmazhasson a tanács."

m Közben a faddi és a fajszi Községi Földigénylő Bizottság is megegyezett a faddi igénylők javára. A föld kiosztása megtörtént. Dél-Pest vármegye Földbirtokrendező Tanácsa azonban tiltakozik, hogy a föld kiosztása a faddi igénylőknek jogtalan volt, mert Várszegpuszta Pest megyéhez tartozik. Tolna vármegye Földbirtokrendező Tanácsának döntése jogtalan, a két község Földigénylő Bizottságának megegyezése pedig érvénytelen. Tolna megye Földbirtokrendező Tanácsa újra tárgyalja az ügyet és „a csatolt 3 rendbeli jegyzőkönyve alapján megállapítja, hogy az érdekelt két község Földigénylő Bizottsága Várszeg puszta felosztásában vitathatatlanul és teljes jogérvénnyel megállapodott. Ennek alapján a faddi bizottság a várszegi földeket az igényjogosultak között kiosztotta, akik birtokban is vannak, és a földeket már meg is művelték. A fentieknél fogva, érthetetlen és jogellenes a kecskeméti tárgyalótanács határozatának azon megállapítása, mintha Fadd község Földigénylő Bizottsága önkényesen vette volna igénybe Várszeg puszta őt illető területét." A Tolna vármegyei Földbirtokrendező Tanács megállapítja azt is, hogy Fadd községben a földigénylők száma 535, a rendelkezésre álló földterület pedig a 733 katasztrális hold. A várszegi földdel együtt, mindössze 2112 katasztrális hold, vagyis a fejadag így sem éri el a 4 katasztrális holdat. E nélkül pedig a fejadag csak 2 és fél katasztrális hold lenne. „Ebből kitűnik, hogy Fadd község Földigénylő Bizottsága a várszegi földieket nem nélkülözheti, annál kevésbé sem, mert más irányban részére terjeszkedési lehetőség nincs. Mindezek alapján tehát a Tolna vármegyei Födbirtokrendező Tanács indokoltnak és jogosnak találja a kérelemnek ennek megfelelő megerősítését."''

1 Pest vármegye továbbra sem fogadja el a megállapodást, és a föld kiosztását a faddi igénylőknek nem hagyja jóvá. Erre a fajszi Községi Földigénylő Bizottság a megegyezést érvénytelennek tekintette. A vita végül is a földreform befejezésekor zárult le véglegesen Fadd javára. Mint már hangsúlyoztuk, tulajdonképpen a földreform végleges befejezésének, és főleg gyors lebonyolításának egyik fő akadálya a községek közötti vita volt. Csak nagyon lassan csendesedtek el ezek a sokszor 4—5 községre kiterjedő viszályok, melyek nemcsak az érdekelt igénylőket, hanem az egész vidéket izgalomban tartották. Különösen akadályozta a viszály a mezőgazdasági munkák elvégzését. Míg a juttatott nem tudta biztosan, hogy a kérdéses terület véglegesen az övé, addig nem szívesen dolgozott ott, ahol a termést már esetleg más aratta le. A községek közötti harcról állapítja meg nagyon helytállóan Donáth Ferenc a következőket: „Az érdekazonosság és érdekellentét erővonalai nemcsak az osztályokat és az osztályon belül kialakult rétegeket elválasztó mezsgyéken húzódnak. Ez így szinte túl egyszerű lett volna. A megszokott kép teljesen felborul, a sorok teljesen újjárendeződnek, mikor községek kerülnek egymással szembe, s a földigénylő bizottságok már nemcsak az igényjogosultak, már nemcsak a szegénység érdekében, de óhatatlanul és külön felhatalmazás nélkül 430